Bazsarózsa – Paeonia lactiflora ‘Alexandra Fleming’

1. Általános jellemzők

• Tudományos név: Paeonia lactiflora ‘Alexandra Fleming’
• Magyar név: bazsarózsa, kerti bazsarózsa
• Növény típusa: évelő, lágyszárú dísznövény
• Növekedési forma: bokrosodó, felálló szárú, tövéről minden évben újrahajtó évelő
• Átlagos magasság: 80–100 cm, kedvező körülmények között akár 110 cm
• Átlagos szélesség: 60–90 cm

A ‘Alexandra Fleming’ egy klasszikus, nagyvirágú, illatos kerti bazsarózsa fajta, amely erős szárú, dús lombú és hosszú életű évelőként ismert. Megfelelő helyen évtizedekig is díszíthet.

2. Lombozat

• Levelek alakja: összetett, kétszeresen szárnyalt vagy mélyen tagolt, lándzsás-tojásdad levélkékből álló lombozat
• Levélméret: a teljes levél 20–35 cm hosszú is lehet, a levélkék közepes méretűek
• Textúra: sima felületű, enyhén fényes, közepesen vastag, egészséges állapotban üde és dekoratív
• Tavaszi szín: friss világoszöld, gyakran enyhén bronzos árnyalattal a fiatal hajtásokon
• Nyári szín: középzöldtől sötétzöldig, sűrű, egészséges lombot fejleszt
• Őszi szín: sárgás, barnuló, majd a fagyok után visszahúzódik

A lombozat a virágzás után is fontos díszítőértékkel bír, mert tömött, rendezett bokrot alkot. A szezon végére a levelek természetes módon elsárgulnak és elszáradnak.

3. Virágok

• Virágzat típusa: egyesével álló, nagy, telt virágok a hajtáscsúcsokon
• Virág színe: halvány rózsaszín, krémes-rózsaszínes árnyalattal; a bimbók gyakran sötétebb rózsaszínűek, nyíláskor világosodnak
• Virág mérete: általában 15–20 cm átmérőjű, telt, gömbölyded vagy rózsaszerű virágok
• Virágzási időszak: késő tavasz – kora nyár, jellemzően május végétől június közepéig
• Illat: erősen illatos, édeskés, klasszikus bazsarózsa-illat

A fajta virágai rendkívül mutatósak, telt szerkezetük miatt különösen dekoratívak vágott virágnak is. A virágok súlya miatt esőben vagy erős szélben néha támasztékot igényelhetnek.

4. Termések

• Termés típusa: tüszőtermés, több tüszőből álló terméscsoport
• Termés színe: éréskor zöldből barnásra, majd sötétbarnára változik
• Termés mérete: közepes méretű, a magok a tüszőkben fejlődnek
• Érési folyamat: a virágzás után a megtermékenyült virágokból tüszők fejlődnek, amelyek nyár végére vagy ősz elejére érnek be és felnyílnak
• Ökológiai szerep: a magok nem különösebben vonzzák a madarakat; a növény fő díszértéke a virág és a lomb

A bazsarózsa termései kertészeti szempontból kevésbé jelentősek, mint a virágai. Ha a cél a bőséges virágzás, a virágok elnyílása után a termésképződés részben visszafogható az elnyílt virágok eltávolításával.

5. Gondozás és metszés

• Fényigény: teljes napfény az ideális; félárnyékot is elvisel, de kevesebb virágot hozhat
• Talajigény:
  • jó vízelvezetésű, mélyrétegű, humuszban gazdag talaj
  • enyhén savanyútól semlegesig terjedő pH (kb. 6,0–7,0)
  • közepesen tápanyagdús talaj az optimális
  • a pangó vizet és a tömör, levegőtlen talajt rosszul tűri
• Öntözési igény:
  • frissen ültetve rendszeres, mély öntözést igényel
  • később mérsékelt vízigényű, de hosszan tartó szárazság idején öntözni kell
  • a túlöntözés kerülendő, mert gyökérrothadást okozhat
  • szárazságtűrése közepes; a tartós aszály csökkentheti a virágzást
• Metszés:
  • Időpont: ősszel, a lomb teljes visszahúzódása után vagy kora tavasszal az új hajtások megjelenése előtt
  • Cél: az elszáradt, beteg növényi részek eltávolítása, a kórokozók telelésének csökkentése, a növény tisztán tartása
  • Virágzás serkentése: az elnyílt virágok eltávolítása segíthet az energiák megőrzésében, de a fő virágzást inkább a megfelelő hely és tápanyagellátás befolyásolja

Rövid kertészeti összefoglaló

A Paeonia lactiflora ‘Alexandra Fleming’ egy elegáns, illatos, nagyvirágú bazsarózsa, amely napos helyen, jó vízelvezetésű talajban fejlődik a legszebben. Hosszú életű évelő, amely megfelelő ültetéssel és mérsékelt gondozással évről évre bőségesen virágzik. A siker kulcsa a sekély ültetés, a jó fényellátás, a pangó víz kerülése és a türelmes, stabil nevelés.

• Legjobb ültetési idő: ősz, különösen szeptember–október; alternatívaként kora tavasszal is ültethető, de az őszi ültetés általában kedvezőbb a gyökeresedéshez
• Ültetési hely kiválasztása:
  • napos, szellős hely az ideális
  • félárnyékban is megél, de a virágzás gyengébb lehet
  • mélyrétegű, jó vízáteresztő, tápanyagban gazdag talaj szükséges
  • kerülendő a túl kötött, vizenyős, illetve erősen árnyékos hely
• Ültetési távolság: 80–100 cm, hogy a bokrok megfelelően szellőzzenek és teljes méretüket elérhessék
• Ültetési mélység: a gyökértörzsön lévő rügyeket csak 3–5 cm mélyen takarja a talaj; túl mély ültetés esetén gyengébb lehet a virágzás
• Első gondozási lépések:
  • ültetés után alapos beöntözés
  • az első évben rendszeres, de nem túl gyakori öntözés, hogy a talaj enyhén nyirkos maradjon
  • tavasszal komposzt vagy kiegyensúlyozott, mérsékelt tápanyagtartalmú műtrágya adható
  • a túlzott nitrogén kerülendő, mert a lombot erősíti a virágzás rovására
• Mulcsozás szerepe:
  • igen, hasznos lehet, különösen a fiatal növényeknél és szárazabb kertekben
  • ajánlott anyag: komposzt, aprított kéreg, lombmulcs vagy szalmamentes szerves mulcs
  • vastagság: kb. 3–5 cm
  • fontos, hogy a mulcs ne érjen közvetlenül a hajtásalaphoz vagy a rügyekhez, mert ez rothadást okozhat