Bükk – Fagus sylvatica ‘Purpurea’

1. Általános jellemzők

• Tudományos név: Fagus sylvatica ‘Purpurea’
• Magyar név: bíborlevelű bükk, vörös bükk (köznyelvben gyakran így említik)
• Növény típusa: lombhullató díszfa
• Növekedési forma: fiatal korban szabályos, sűrű koronájú, később széles tojásdad vagy kerekded koronát nevelő fa; természetes habitusa elegáns, erőteljes, hosszú életű
• Átlagos méret:
  • Magasság: általában 15–25 m, kedvező körülmények között ennél magasabbra is nőhet
  • Szélesség: 8–15 m, idősebb korban széles koronát fejleszt

2. Lombozat

• Levelek alakja: tojásdad vagy elliptikus, enyhén hullámos szélű, rövid nyelű levelek
• Levelek mérete: többnyire 5–10 cm hosszúak, 3–7 cm szélesek
• Textúra: sima, fényes felületű, vékony, de viszonylag bőrszerű; a levélerek jól láthatók
• Szín az év különböző szakaszaiban:
  • Tavasz: a friss lomb sötét bíborvörös, gyakran bronzos árnyalattal fakad
  • Nyár: a levelek mélybordó, vörösesbarna vagy sötét lilás árnyalatot tartanak meg; erős napsütésben a szín intenzívebb, árnyékban zöldesebb tónus is megjelenhet
  • Ősz: a lomb barnásvörösre, rézszínűre vagy sötétbarnára vált, majd lehullik

3. Virágok

• Virágzó növény: igen, de virágai díszítőérték szempontjából jelentéktelenek
• Virágzat típusa: a bükkre jellemző apró, egynemű virágok; a hímvirágok gömbös, csüngő barkákban, a nővirágok többnyire párosával jelennek meg
• Szín: zöldes, sárgászöld, kevéssé feltűnő
• Méret: kicsi, néhány milliméteres virágok
• Virágzási időszak: április–május

4. Termések

• Termés típusa: bükkmakk, tüskés kupacsban fejlődő makktermés
• Színe: éréskor barna, a kupacs először zöld, majd barnul
• Mérete: a makk kb. 1–2 cm hosszú; a kupacs 2–4 cm körüli
• Érési folyamat: a termések nyár végére–ősz elejére érnek, a kupacs felnyílik, és a magok kihullanak
• Ökológiai szerep: a terméseket madarak, mókusok és más kisemlősök is fogyasztják; fontos táplálékforrás az erdei élővilág számára

5. Gondozás és metszés

• Fényigény: napos helyen fejlődik a legszebben, de félárnyékot is elvisel; a bíbor lombszín napos fekvésben a legintenzívebb
• Talajigény:
  • pH: enyhén savanyú vagy semleges talaj az ideális (kb. pH 5,5–7,0)
  • Vízáteresztés: jó vízelvezetésű, mélyrétegű talajt kedvel
  • Tápanyagigény: közepes; a humuszban gazdag, jó szerkezetű talajban fejlődik a legjobban
• Öntözési igény:
  • Frissen ültetve rendszeres, mély öntözést igényel, különösen az első 1–2 évben
  • Beállt állapotban közepes vízigényű, de a tartós szárazságot rosszul tűri
  • Hosszan tartó aszály idején kiegészítő öntözés javasolt
• Metszés:
  • Ajánlott időpont: késő tél vagy kora tavasz, a nyugalmi időszak végén
  • Célja: elsősorban alakító, fenntartó és szükség esetén egészségügyi metszés
  • Megjegyzés: a bükk természetes koronája szép, ezért erős visszavágást általában nem igényel; a nagyobb metszési sebek lassan gyógyulhatnak

Összefoglaló kertészeti megjegyzés

A Fagus sylvatica ‘Purpurea’ látványos, nagy termetű díszfa, amely különösen értékes a sötét bíbor lombszíne miatt.
Legszebben mély, jó vízellátottságú, humuszos talajban és napos fekvésben fejlődik.
Fiatal korban rendszeres öntözést igényel, később viszonylag ellenálló, de a tartós szárazságot nem kedveli.
Természetes koronája miatt kevés metszést igényel, ezért elsősorban olyan kertekbe ajánlható, ahol elegendő hely áll rendelkezésre a teljes kifejlődéshez.

• Legjobb ültetési idő: ősz vagy kora tavasz; konténeres növény esetén a fagymentes időszakban is ültethető, de a hűvösebb, csapadékosabb idő kedvezőbb
• Ültetési hely kiválasztása:
  • Fényviszony: napos vagy félárnyékos hely az ideális; a bíbor lombszín napos fekvésben lesz a legszebb
  • Talaj: mély, jó vízáteresztő, humuszos, közepesen tápanyagdús talaj
  • Kerülendő: pangó vizes, tömörödött, sekély termőrétegű vagy erősen száraz talaj
• Ültetési távolság:
  • Szoliterként ültetve legalább 8–10 m helyet érdemes biztosítani a koronának
  • Sor- vagy csoportos ültetésnél a növények között 6–8 m távolság ajánlott, a végleges méret figyelembevételével
• Ültetési mélység: a gyökérlabdát úgy kell elhelyezni, hogy a gyökérnyak a talajszinttel egy magasságban legyen; ne kerüljön mélyebbre, mint amilyen mélyen a faiskolában volt
• Első gondozási lépések:
  • Ültetés után alapos beöntözés szükséges
  • Az első 1–2 évben rendszeres, mély öntözés javasolt, különösen száraz időszakban
  • Friss ültetéskor mérsékelt tápanyag-utánpótlás elegendő; túlzott műtrágyázás nem ajánlott
  • Érdemes figyelni a talaj nedvességére, mert a kiszáradás a fiatal példányokat különösen megviseli
• Mulcsozás szerepe:
  • Igen, erősen ajánlott
  • Ajánlott mulcs: kéregmulcs, lombmulcs vagy komposztált szerves mulcs
  • Vastagság: kb. 5–8 cm rétegben
  • Fontos: a törzs körül néhány centiméteres szabad sávot hagyjunk, hogy elkerüljük a kéreg felázását és a gombás problémákat