Cserszömörce – Cotinus coggygria ‘Lilla’

1. Általános jellemzők

• Tudományos név: Cotinus coggygria ‘Lilla’
• Magyar név: cserszömörce
• Növény típusa: lombhullató díszcserje vagy kisebb díszfa
• Növekedési forma: laza, bokros habitusú, többtörzsű vagy egytörzsűre nevelhető, szélesen terülő koronát fejlesztő növény
• Átlagos méret:
  • Magasság: általában 2–3 m, kedvező körülmények között 3–4 m is lehet
  • Szélesség: 2–3 m, idősebb korban ennél szélesebb is lehet
• Jellemző: a ‘Lilla’ fajta különösen dekoratív a sötétbordó, lilás lombszíne miatt, amely a szezon során is erősen díszít.

2. Lombozat

• Levelek alakja: tojásdad, elliptikus vagy visszás tojásdad, ép szélű
• Levelek mérete: kb. 3–8 cm hosszú, 2–5 cm széles
• Textúra: közepesen vastag, enyhén bőrszerű, sima felületű; ősszel gyakran finoman erezett, dekoratív
• Tavaszi lombszín: kihajtáskor mély bordó, vöröses-lila, gyakran bronzos árnyalattal
• Nyári lombszín: sötétbordó, lilásvörös vagy bíbor; erős napsütésben a szín intenzívebb, árnyékban zöldesebb lehet
• Őszi lombszín: narancsosvörös, skarlát, bíbor és sárgás árnyalatok is megjelenhetnek; a színeződés hely- és időjárásfüggő
• Levélhullás: lombhullató, ősszel lehullik

3. Virágok

• Virágzat típusa: laza bugavirágzat, amelyet a terméséréskor megjelenő, finom, „füstszerű” szőrös terméskocsányok tesznek különlegessé
• Virágok színe: a virágok önmagukban aprók, sárgászöldek vagy zöldesfehérek, kevéssé feltűnők
• Virágzat mérete: a bugák általában 10–20 cm hosszúak, a későbbi terméses, szőrös bugák ennél látványosabbak és nagyobb hatásúak lehetnek
• Virágzási időszak: május–június
• Díszítőérték: a virágzás után fejlődő, finom szőrös, rózsás-barnás „füstpamacsok” adják a növény egyik fő díszítőértékét

4. Termések

• Termés típusa: apró, egymagvú csonthéjas termés
• Termések színe: kezdetben zöldes, majd barnás, a terméskocsányok és a virágzat szőrözete rózsás, vörhenyes vagy barnás árnyalatú lehet
• Termések mérete: nagyon aprók, néhány milliméteresek; a látványt inkább a terméskocsányok szőrös, tollszerű tömege adja
• Érési folyamat: a virágzás után a termések nyár közepétől érnek, miközben a virágzat szőrös részei fokozatosan megnyúlnak és „füstszerű” megjelenést kölcsönöznek a bokornak
• Állatvilágra gyakorolt hatás: a termések önmagukban nem különösebben feltűnő madárcsalogatók, de a növény sűrű ágrendszere és bokros habitusa menedéket nyújthat kisebb madaraknak; a virágok inkább rovarokat vonzanak

5. Gondozás és metszés

• Fényigény: teljes napot kedvel; félárnyékban is megél, de a lombszín intenzitása és a virágzás látványossága napos helyen a legjobb
• Talajigény:
  • pH: a semlegeshez közeli, enyhén meszes vagy enyhén savanyú talajokat is tolerálja
  • Vízelvezetés: jó vízáteresztő, laza szerkezetű talaj az ideális; a pangó vizet nem kedveli
  • Tápanyagigény: közepes; túlzott tápanyagellátás mellett a lombszín kevésbé lehet intenzív, és a hajtások túlságosan megnyúlhatnak
• Öntözési igény:
  • Ültetés után az első 1–2 évben rendszeres, mély öntözést igényel, különösen száraz időszakokban
  • Begyökeresedés után jól tűri a szárazságot
  • Hosszan tartó aszály idején időnkénti öntözés javasolt, de a túlöntözést kerülni kell
• Metszés:
  • Ajánlott időpont: késő tél vagy kora tavasz, még a rügyfakadás előtt
  • Célja: alakítás, a bokrosodás serkentése, az elöregedett vagy sérült hajtások eltávolítása
  • Megjegyzés: erősebb visszavágást is jól tűr, de a természetes, légies habitus megőrzése érdekében inkább mérsékelt metszés ajánlott
  • Virágzás serkentése: a rendszeres, de nem túl erős metszés segíti az új, virágzó hajtások képződését

Összefoglalás

A cserszömörce (Cotinus coggygria ‘Lilla’) látványos, sötét lombszínű, szárazságtűrő díszcserje, amely napos helyen fejlődik a legszebben.
Különlegességét a bordó-lila levelek, a nyári bugavirágzatok és a „füstszerű” terméskocsányok adják.
Jó vízelvezetésű talajban, mérsékelt gondozással hosszú életű és rendkívül dekoratív kertészeti növény.

• Legjobb ültetési idő: kora ősz vagy kora tavasz. Konténeres növény esetén a teljes vegetációs időszakban ültethető, de a szélsőséges hőség és fagy kerülendő.
• Ültetési hely kiválasztása:
  • Fény: napos, meleg fekvés az ideális
  • Talaj: jó vízelvezetésű, középkötött vagy laza talaj
  • Kerülendő: tartósan vizes, tömörödött, pangó vizes terület
• Ültetési távolság: általában 1,5–2,5 m távolság ajánlott a tövek között, a kívánt végső mérettől és a kompozíciótól függően. Sövényként sűrűbbre is ültethető, de a természetes forma így kevésbé érvényesül.
• Ültetési mélység: a gyökérlabdát olyan mélyre kell ültetni, hogy a gyökérnyak a környező talajszinttel egy szintben legyen; ne kerüljön mélyebbre, mint a konténerben vagy faiskolában volt.
• Első gondozási lépések:
  • Ültetés után alapos beöntözés szükséges
  • Az első évben rendszeres öntözés javasolt, különösen csapadékszegény időszakban
  • Az első szezonban mérsékelt, kiegyensúlyozott tápanyag-utánpótlás adható, de túltrágyázni nem érdemes
  • A friss ültetést a gyommentesen tartott, mulcsozott talaj segíti a gyorsabb begyökeresedésben
• Mulcsozás szerepe:
  • Érdemes-e használni: igen, különösen fiatal növényeknél
  • Ajánlott mulcs: fakéreg, aprított kéreg, komposztált faapríték vagy dekoratív szerves mulcs
  • Vastagság: kb. 5–8 cm
  • Előnyök: csökkenti a talaj párolgását, mérsékli a gyomosodást, javítja a talaj hőháztartását és segíti a gyökérzóna védelmét
  • Fontos: a mulcs ne érjen közvetlenül a törzshöz; a gyökérnyak körül hagyjunk néhány centiméter szabad sávot