Fás bazsarózsa – Paeonia suffruticosa ‘Purple’ (5–6 ág)

1. Általános jellemzők

• Tudományos név: Paeonia suffruticosa ‘Purple’
• Magyar név: fás bazsarózsa, fás pünkösdi rózsa
• Növény típusa: lombhullató, fásodó szárú díszcserje
• Növekedési forma: felálló, bokros habitusú, idővel szélesedő, többágú cserje
• Átlagos méret:
  • Magasság: általában 1–1,5 m, kedvező körülmények között akár 1,8–2 m is lehet
  • Szélesség: kb. 1–1,5 m
• Megjegyzés: a „5–6 ág” jelölés a konténeres növény fejlettségére utal; ez általában jól fejlett, többvesszős, már virágzásra képes példányt jelent.

2. Lombozat

• Levelek alakja: összetett, kétszeresen szárnyalt hatású, mélyen tagolt, karéjos levélkékből álló lombozat
• Levélméret: a teljes levél általában 20–40 cm hosszú is lehet, a levélkék közepes méretűek
• Textúra: enyhén bőrszerű, sima felületű, közepesen fényes
• Szín az év során:
  • Tavasz: friss kihajtáskor világoszöldtől középzöldig terjedő árnyalatú
  • Nyár: sötétebb, telt zöld lombot fejleszt, egészséges körülmények között dús és dekoratív
  • Ősz: a levelek sárgás, bronzos vagy barnás árnyalatokra színeződhetnek, majd lehullanak
• Díszítőérték: a lombozat önmagában is mutatós, különösen a virágzási időszakon kívül is rendezett megjelenést ad a kertben.

3. Virágok

• Virágzó növény: igen
• Virágzat típusa: a virágok többnyire magányosan, a hajtások végén nyílnak
• Virág színe: lila, bíborlila, mély mályvás-lila árnyalatokkal; a pontos tónus a fényviszonyoktól és a növény fejlettségétől függően változhat
• Virág mérete: nagy, gyakran 15–25 cm átmérőjű, fajtától és körülményektől függően akár ennél is nagyobb lehet
• Virágforma: telt vagy féltelt, látványos, dús szirmú virágok
• Virágzási időszak: általában késő tavasszal, április végétől május végéig; hűvösebb klímán kissé későbbre tolódhat
• Illat: enyhén illatos vagy közepesen illatos lehet, fajtától függően

4. Termések

• Termés típusa: tüszőtermés-csoport
• Termések színe: éréskor zöldből barnásra, majd felnyíláskor sötétebb árnyalatúvá válik
• Termések mérete: közepes méretű, a virágok helyén fejlődő, több tüszőből álló terméscsoport
• Érési folyamat: a megtermékenyülés után a termés nyár végére vagy őszre érik be; a tüszők felnyílnak, és a magok láthatóvá válnak
• Ökológiai szerep: a termések nem számítanak jelentős madárcsalogató tápláléknak; a magokat inkább a természetes szaporodás szempontjából fontosnak tekintjük, mintsem díszítő vagy állatcsalogató elemnek

5. Gondozás és metszés

• Fényigény: teljes nap vagy világos félárnyék. A legjobb virágzást általában napos fekvésben adja, napi legalább 5–6 óra közvetlen napsütéssel.
• Talajigény:
  • pH: enyhén savanyútól semlegesig, kb. 6,0–7,0
  • Vízelvezetés: jó vízáteresztő képességű talaj szükséges; a pangó vizet rosszul tűri
  • Tápanyagigény: közepes; a túlzott nitrogénellátás a lomb növekedését serkentheti a virágzás rovására
  • Talajszerkezet: mélyrétegű, humuszos, laza, de nem túl homokos talaj az ideális
• Öntözési igény:
  • Frissen ültetve rendszeres, egyenletes öntözést igényel az első 1–2 évben
  • Beállt növényként mérsékelten szárazságtűrő, de hosszan tartó aszály idején öntözni kell
  • Általános szabály: inkább ritkábban, de alaposan öntözzük, mint gyakran kevés vízzel
  • A túlöntözést kerülni kell, mert gyökérrothadást okozhat
• Metszés:
  • Ajánlott időpont: késő tél vagy kora tavasz, még a rügyfakadás előtt; szükség esetén virágzás után is végezhető enyhe alakító metszés
  • Célja: elszáradt, sérült, beteg vagy egymást keresztező ágak eltávolítása; a bokor szellősségének fenntartása; az alak megőrzése
  • Virágzás serkentése: az elnyílt virágok eltávolítása és az egészséges, jól beérett vesszők megőrzése segítheti a következő évi virágzást
  • Fontos: a fás bazsarózsa nem igényel erős visszavágást; a túlzott metszés csökkentheti a virágzást

Összefoglalás

A fás bazsarózsa (Paeonia suffruticosa ‘Purple’) elegáns, hosszú életű, látványos virágú díszcserje, amely napos fekvésben, jó vízelvezetésű, humuszos talajban fejlődik a legszebben. Nagy, lila árnyalatú virágai késő tavasszal nyílnak, lombozata pedig a szezon nagy részében dekoratív. Megfelelő ültetéssel, mérsékelt öntözéssel és kíméletes metszéssel hosszú éveken át értékes dísze lehet a kertnek.

• Legjobb ültetési idő: ősz (szeptember–november) a legkedvezőbb, mert a gyökérzet még a tél előtt megindulhat; konténeres növény esetén kora tavasszal is ültethető, fagymentes időben
• Ültetési hely kiválasztása:
  • Fény: napos hely az ideális, de a tűző, egész napos forróságot különösen meleg klímán enyhe délutáni árnyékolás mérsékelheti
  • Talaj: jó vízelvezetésű, humuszos, középkötött talaj
  • Kerülendő: mély árnyék, pangó vizes, tömörödött vagy túl kötött talaj
• Ültetési távolság: általában 1–1,5 m távolságra érdemes ültetni más növényektől vagy egymástól, hogy a bokor szabadon fejlődhessen és jól szellőzzön
• Ültetési mélység: a gyökérlabdát olyan mélyre kell ültetni, hogy a szemzési pont vagy a gyökérnyak ne kerüljön túl mélyre; fás bazsarózsánál különösen fontos, hogy a nemes rész ne legyen túl mélyen, mert ez gyengítheti a fejlődést és a virágzást. A gyökérlabda teteje nagyjából a talajszinttel egy vonalban vagy kissé alatta legyen.
• Első gondozási lépések:
  • Ültetés után alapos beöntözés szükséges
  • Az első vegetációs időszakban a talajt egyenletesen nyirkosan kell tartani, de nem szabad eláztatni
  • Friss ültetéskor mérsékelt, lassú feltáródású tápanyag-utánpótlás javasolt, de a túltrágyázást kerülni kell
  • Az első évben a virágzás visszafogott lehet; a növény inkább a gyökeresedésre koncentrál
• Mulcsozás szerepe:
  • Érdemes-e mulcsot használni? igen, különösen a gyökérzóna védelmére és a talajnedvesség megőrzésére
  • Ajánlott mulcs: kéregmulcs, komposztált fakéreg, lombmulcs vagy érett komposzt
  • Vastagság: kb. 5–7 cm rétegben
  • Fontos: a mulcs ne érjen közvetlenül a törzshöz vagy a gyökérnyakhoz, mert ez rothadást okozhat; hagyjunk néhány centiméteres szabad sávot a növény körül