Fekete levelű selyemmirtusz (Lagerstroemia indica ‘Black Diamond’)

1. Általános jellemzők

• Tudományos név: Lagerstroemia indica ‘Black Diamond’
• Magyar név: fekete levelű selyemmirtusz, fekete levelű kreppmirtusz
• Növény típusa: lombhullató díszcserje vagy kisebb fa, fajtától és neveléstől függően
• Növekedési forma: felálló, többtörzsű vagy egytörzsűre nevelhető, kompakt, jól elágazó habitusú növény
• Átlagos méret:
  • Magasság: általában 1,5–3 m, kedvező körülmények között egyes példányok ennél magasabbra is nőhetnek
  • Szélesség: kb. 1–2 m

2. Lombozat

• Levelek alakja: tojásdad vagy elliptikus, ép szélű, rövid nyelű levelek
• Levelek mérete: többnyire 3–7 cm hosszúak, 2–4 cm szélesek
• Textúra: közepesen vastag, enyhén bőrszerű, sima felületű
• Színváltozás az év során:
  • Tavasz: a friss hajtások és levelek sötét bordó, vöröses-fekete árnyalatban jelennek meg
  • Nyár: a lombozat mély bordó, sötétlila-fekete tónusú marad; erős napsütésben a szín intenzívebb, árnyékban zöldesebb lehet
  • Ősz: a levelek gyakran vöröses, narancsos, bronzos vagy bíbor árnyalatokra váltanak, majd lehullanak
• Díszítőérték: a sötét lomb erős kontrasztot ad a virágok élénk színének, ezért egész szezonban dekoratív

3. Virágok

• Virágzó növény: igen
• Virágzat típusa: bugás virágzat, laza fürtös-bogernyős elrendezésben
• Virágok színe: a ‘Black Diamond’ sorozat fajtáitól függően leggyakrabban élénk rózsaszín, magenta, piros vagy bíbor árnyalatú; a sötét lomb miatt a színek különösen intenzívnek hatnak
• Virágok mérete: egy-egy virág kb. 3–5 cm átmérőjű, hullámos, krepppapírszerű szirmokkal
• Virágzási időszak: hosszú, általában késő tavasztól nyár végéig, gyakran júniustól szeptemberig; meleg, napos helyen akár tovább is virágozhat
• Megjegyzés: a rendszeres elnyílt virágok eltávolítása és a megfelelő napfény elősegíti az ismételt virágzást

4. Termések

• Termés típusa: száraz toktermés
• Termések színe: éréskor zöldből barnás, majd sötétbarna színűvé válik
• Termések mérete: kicsi, általában 1–2 cm körüli, gömbölyded vagy enyhén lapított tokok
• Érési folyamat: a virágzás után fejlődnek, nyár végére vagy őszre érnek be; a tokok felnyílnak, és apró magokat szórnak ki
• Állatvilágra gyakorolt hatás: a termések általában nem számítanak jelentős madárcsalogató tápláléknak; a növény főként virágaival és lombjával vonzó. A magokat esetenként rovarok vagy kisebb élőlények használhatják, de nem kiemelkedő ökológiai táplálékforrás

5. Gondozás és metszés

• Fényigény: teljes napot igényel a legjobb növekedéshez és virágzáshoz; legalább napi 6–8 óra közvetlen napsütés ajánlott. Félárnyékban is megél, de kevesebb virágot hoz, és a lombszín is kevésbé intenzív lehet.
• Talajigény:
  • pH: enyhén savanyútól semlegesig, kb. 5,5–7,0 között ideális
  • Vízelvezetés: jó vízáteresztő, laza szerkezetű talaj szükséges; a pangó vizet rosszul tűri
  • Tápanyagigény: közepes; túlzott nitrogénellátás esetén a lomb fejlődése erősödhet a virágzás rovására
• Öntözési igény:
  • Frissen ültetve: az első 1–2 évben rendszeres, mély öntözés szükséges, különösen száraz időszakban
  • Beállt növényként: mérsékelten szárazságtűrő, de hosszan tartó aszály idején öntözést igényel a virágzás fenntartásához
  • Gyakoriság: általában heti 1 alapos öntözés elegendő lehet, de hőségben és homokos talajon ennél gyakoribb lehet
• Metszés:
  • Ajánlott időpont: késő tél vagy kora tavasz, még a rügyfakadás előtt
  • Célja: alakítás, az elöregedett, gyenge vagy kereszteződő hajtások eltávolítása, valamint a virágzás serkentése
  • Fontos megjegyzés: a túl erős visszavágás kerülendő, mert természetellenes, gyenge hajtásnövekedést és kevesebb virágot eredményezhet. Az elnyílt virágok eltávolítása viszont elősegítheti az újabb virágzási hullámokat.

Rövid kertészeti összegzés

A fekete levelű selyemmirtusz (Lagerstroemia indica ‘Black Diamond’) látványos, modern díszcserje, amelyet elsősorban sötét lombja és hosszan tartó, élénk virágzása miatt ültetnek. A legszebb színt és a leggazdagabb virágzást teljes napon, jó vízelvezetésű talajban, mérsékelt öntözés mellett adja. Megfelelő metszéssel és gondozással hosszú éveken át értékes, karakteres dísze lehet a kertnek.

• Legjobb ültetési idő: tavasszal, a fagyveszély elmúltával a legbiztonságosabb ültetni; enyhe éghajlaton ősszel is ültethető, ha a gyökérzetnek van ideje megerősödni a tél előtt
• Ültetési hely kiválasztása:
  • Fényviszony: napos, meleg, szélvédett hely az ideális
  • Talaj: jó vízelvezetésű, középkötött vagy laza talaj; a tartósan nedves, tömörödött talaj kerülendő
  • Elhelyezés: olyan helyre ültessük, ahol a növény teljes koronája elegendő fényt kap, és a sötét lombszín is érvényesülhet
• Ültetési távolság: egyedek között általában 1,5–2,5 m távolság ajánlott, a végleges méret és a kívánt térhatás függvényében. Sövényként vagy csoportosan ültetve a távolság csökkenthető, de a jó légmozgás érdekében ne legyen túl sűrű.
• Ültetési mélység: a gyökérlabdát olyan mélyre kell ültetni, hogy a gyökérnyak a talajszinttel egy vonalban legyen; ne kerüljön mélyebbre, mert az gyökérfulladást okozhat
• Első gondozási lépések:
  • Öntözés: ültetés után alapos beöntözés szükséges, majd az első hetekben rendszeres nedvesség biztosítása, de pangó víz nélkül
  • Tápanyag-utánpótlás: az első időszakban mérsékelt, kiegyensúlyozott tápanyagellátás javasolt; friss ültetéskor a túl erős trágyázás kerülendő
  • Megfigyelés: figyelni kell a levelek lankadására, a talaj kiszáradására és a gyökérnyak körüli vízállásra
• Mulcsozás szerepe:
  • Érdemes-e használni: igen, különösen a fiatal növényeknél
  • Ajánlott mulcs: szerves mulcs, például fakéreg, aprított kéreg, komposztált lomb vagy faapríték
  • Vastagság: kb. 5–8 cm rétegben
  • Fontos: a mulcs ne érjen közvetlenül a törzshöz; hagyjunk 5–10 cm szabad sávot a törzs körül a rothadás és a kártevők elkerülése érdekében
  • Előnyök: segít a talajnedvesség megőrzésében, mérsékli a gyomosodást, és védi a gyökérzónát a hőingadozástól