Ginkgó – oszlopos oltvány (Ginkgo biloba ‘Menhír’)

1. Általános jellemzők

• Tudományos név: Ginkgo biloba ‘Menhír’
• Magyar név: ginkgó, oszlopos ginkgó, oszlopos oltvány
• Növény típusa: lombhullató díszfa
• Növekedési forma: keskeny, oszlopos habitusú, felfelé törő, szabályos koronát nevelő oltvány
• Átlagos méret:
  • Magasság: általában 6–10 m, kedvező körülmények között idősebb korban ennél magasabb is lehet
  • Szélesség: többnyire 1,5–3 m, ritkán 4 m körüli

A ‘Menhír’ egy szűk oszlopos növekedésű, oltványként forgalmazott változat, amely kis kertekbe, előkertekbe, szűkebb helyekre is jól illeszthető.
Lassan vagy közepesen lassan növekszik, hosszú életű, rendkívül ellenálló dísznövény.

2. Lombozat

• Levelek alakja: legyező alakú, gyakran kétkaréjú vagy enyhén bemetszett csúcsú
• Levélméret: kb. 5–10 cm széles, ritkábban nagyobb
• Textúra: bőrszerű, sima, kissé fényes felületű, közepesen vastag levéllemez
• Tavaszi lombszín: világoszöld, friss hajtásokon üdébb, élénkebb zöld
• Nyári lombszín: középzöldtől sötétzöldig, egészséges állapotban egyenletesen fénylő
• Őszi lombszín: látványosan aranysárga, gyakran intenzív, egységes színeződésű

A ginkgó lombja különösen dekoratív ősszel, amikor a levelek rövid idő alatt szinte egyszerre sárgulnak be, majd lehullanak.
A faj egyik legnagyobb díszértéke éppen ez a feltűnő őszi lombszín.

3. Virágok

A ginkgó kétlaki növény, vagyis a porzós és termős egyedek külön növényeken találhatók. Díszkertekben általában a termésképződés elkerülése érdekében
többnyire porzós egyedeket telepítenek, de az oltványok esetében a nemi jelleg a szaporítóanyagtól függ.

• Virágzat típusa: nem feltűnő, egyszerű ivarlevelek; a porzós példányokon barkaszerű porzós virágzat, a termős példányokon egyesével álló termőkezdemények
• Színe: zöldessárga, nem díszítő értékű
• Mérete: apró, néhány milliméteres
• Virágzási időszak: kora tavasszal, általában április–májusban

A virágok nem jelentős díszítőelemek, a növény értékét elsősorban a lombja és oszlopos habitusa adja.

4. Termések

• Termés színe: éréskor sárgás, majd a külső húsos burok miatt sárgás-narancsos, később barnuló
• Termés mérete: kb. 2–3 cm átmérőjű, szilvaszerű, húsos külső réteggel
• Érési folyamat: őszre érnek be; a termés külső része kellemetlen szagú lehet, a húsos burok lehulláskor pépesedik
• Állatvilág vonzása: a termések nem különösebben vonzzák a madarakat; inkább a magot fogyasztó állatok és egyes rágcsálók érdeklődhetnek irántuk, de a húsos burok szaga miatt díszkertekben sokszor nem kívánatosak

Fontos tudni, hogy a termős ginkgók termései a lehullás után kellemetlen szagúak lehetnek, ezért közterületeken és lakókertekben gyakran előnyben részesítik a porzós egyedeket.

5. Gondozás és metszés

• Fényigény: teljes napfényben fejlődik a legszebben; félárnyékot is elvisel, de sűrűbb, szabályos koronát és intenzívebb őszi színt napos helyen ad
• Talajigény:
  • pH: enyhén savanyútól enyhén lúgosig (kb. pH 6,0–7,5), de alkalmazkodóképes
  • Vízlevezetés: jó vízáteresztő talaj szükséges; a tartósan pangó vizet rosszul tűri
  • Tápanyagigény: közepes; túlzott trágyázást nem igényel, a mérsékelt tápanyagellátás elegendő
• Öntözési igény:
  • Frissen ültetve rendszeres, mély öntözést igényel az első 1–2 évben
  • Beállt állapotban jó szárazságtűrő, de hosszan tartó aszály idején meghálálja az időszakos öntözést
  • Általánosságban inkább ritkábban, de alaposan öntözzük, mint gyakran kis adagokkal
• Metszés:
  • Ajánlott időpont: késő tél vagy kora tavasz, a nyugalmi időszak végén
  • Célja: alakítás, a vezérhajtás megtartása, az oszlopos forma megőrzése, az esetleges sérült vagy kereszteződő ágak eltávolítása
  • Megjegyzés: erős metszést általában nem igényel; a túlzott visszavágás kerülendő, mert rontja a természetes habitust

Összefoglaló kertészeti megjegyzés

A Ginkgo biloba ‘Menhír’ elegáns, keskeny oszlopos díszfa, amely különösen jól használható szűkebb kertekben, modern kertépítészeti kompozíciókban,
sorfaként vagy hangsúlyfaként. Rendkívül ellenálló, hosszú életű növény, amely kevés gondozással is látványos marad, ha napos helyre, jó vízelvezetésű talajba kerül.

• Legjobb ültetési idő: ősz vagy kora tavasz. Konténeres növény esetén a fagymentes időszakban szinte bármikor ültethető, de a tavaszi és őszi ültetés a legbiztonságosabb.
• Ültetési hely kiválasztása: napos, meleg, szélvédett vagy mérsékelten szeles hely ideális. A talaj legyen jó vízáteresztő, középkötött vagy laza szerkezetű. A pangó vizet és a tömör, levegőtlen talajt kerülni kell.
• Ültetési távolság: oszlopos növekedése miatt általában 1,5–2,5 m tőtávolság elegendő, de épülettől, kerítéstől és más fáktól legalább 1,5–2 m távolságot érdemes tartani. Ha több példányt ültetünk sorba, a végleges koronaszélességet vegyük figyelembe.
• Ültetési mélység: a gyökérlabdát olyan mélyre kell ültetni, hogy a gyökérnyak a környező talajszinttel egy magasságban legyen. Ne kerüljön mélyebbre, mint a konténerben vagy földlabdán volt.
• Első gondozási lépések:
  • Ültetés után alapos beöntözés szükséges, hogy a talaj a gyökerek körül jól ülepedjen.
  • Az első vegetációs időszakban rendszeres öntözés javasolt, különösen száraz, meleg időben.
  • Az első évben mérsékelt, lassú feltáródású tápanyag-utánpótlás adható, de túltrágyázni nem szabad.
  • A friss telepítés után a gyökérzóna kiszáradását mulccsal érdemes mérsékelni.
• Mulcsozás szerepe: igen, kifejezetten ajánlott. Használható fakéreg, aprított kéreg, komposztált faapríték vagy lombmulcs. A mulcs vastagsága kb. 5–8 cm legyen, de a törzs körül néhány centiméteres szabad sávot hagyjunk, hogy ne érintkezzen közvetlenül a kéreggel. A mulcs segít a talajnedvesség megőrzésében, a gyomosodás csökkentésében és a gyökérzóna hőingadozásának mérséklésében.