Közönséges cickafark (Achillea millefolium ‘Terracotta’)

1. Általános jellemzők

• Tudományos név: Achillea millefolium ‘Terracotta’
• Magyar név: Közönséges cickafark, ‘Terracotta’ fajta
• Növény típusa: Évelő, lágyszárú dísznövény
• Növekedési forma: Bokrosodó, felálló szárú, terjedésre hajlamos, párnásan vagy lazán tömött habitusú évelő
• Átlagos méret:
  • Magasság: általában 50–70 cm, virágzáskor kedvező körülmények között akár 80 cm is lehet
  • Szélesség: kb. 30–45 cm, idősebb tövek esetén ennél szélesebb is lehet

2. Lombozat

• Levelek alakja: Finoman szeldelt, szinte tollszerűen összetett levelek; a fajnév (millefolium = „ezernyi levél”) is erre utal.
• Levélnagyság: A levelek hossza jellemzően 5–15 cm, a levélkék keskenyek és sokszorosan tagoltak.
• Textúra: Puha tapintású, enyhén szőrös vagy finoman molyhos, aromás illatú lomb.
• Szín az év különböző szakaszaiban:
  • Tavasz: friss, világos- vagy középzöld hajtások jelennek meg
  • Nyár: sötétebb zöld, sűrűbb lomb, teljes fejlettségben
  • Ősz: a lomb fokozatosan fakulhat, sárgászöld vagy barnuló árnyalatot vehet fel, majd visszahúzódik

3. Virágok

• Virágzat típusa: összetett sátorozó bogernyőhöz hasonló, lapos tetejű virágzat
• Virágok színe: a ‘Terracotta’ fajta virágai meleg, terrakotta-narancs, rézvörös, lazac és barnás-rózsaszín árnyalatokban nyílnak; a virágok színe az elnyílás során gyakran halványodik
• Virágok mérete: az egyes apró fészekvirágzatok kicsik, de tömegesen, látványos tányérszerű virágfejet alkotnak; egy-egy virágzat átmérője általában 5–10 cm
• Virágzási időszak: jellemzően júniustól szeptemberig, kedvező körülmények között hosszú ideig és ismételten is virágozhat
• Ökológiai érték: nektár- és pollenforrás, vonzza a méheket, pillangókat és más beporzó rovarokat

4. Termések

• Termés típusa: apró kaszat
• Termések színe: éréskor többnyire barnás, szürkésbarna
• Termések mérete: nagyon kicsi, néhány milliméteres
• Érési folyamat: a virágok elnyílása után a virágzatban fejlődnek, majd a száraz termések fokozatosan beérnek és szétszóródnak
• Állatvilágra gyakorolt hatás: a termések önmagukban nem különösebben vonzzák a madarakat; inkább a beporzó rovarok számára fontos a növény. A száraz virágfejek azonban télen is díszítő értékűek lehetnek, és bizonyos madarak időnként felkereshetik a magokat, de ez nem jellemző fő vonzerő.

5. Gondozás és metszés

• Fényigény: teljes napfényben fejlődik a legszebben; félárnyékot is elvisel, de kevesebb virágot hozhat és lazább habitusú lehet
• Talajigény:
  • pH: semleges vagy enyhén lúgos talaj az ideális, de a legtöbb átlagos kerti talajban megél
  • Vízáteresztés: jó vízelvezetésű talajt igényel; a pangó vizet rosszul tűri
  • Tápanyagigény: közepesnél alacsonyabb; a túl tápdús talajban megnyúlhat és gyengébben virágozhat
• Öntözési igény:
  • Frissen ültetve rendszeres öntözést igényel a begyökeresedésig
  • Beállt növényként mérsékelten szárazságtűrő, ezért csak tartós aszály idején szükséges öntözni
  • A túlöntözést kerülni kell, mert gyökérrothadást okozhat
• Metszés:
  • Ajánlott időpont: az első virágzás után vagy késő ősszel/tavasszal az elszáradt részek eltávolítására
  • Célja: az elnyílt virágzatok visszavágása serkentheti az ismételt virágzást; az elszáradt hajtások eltávolítása javítja a növény megjelenését és egészségét
  • Fenntartó metszés: tavasszal a visszafagyott, elszáradt szárakat tőközelben érdemes levágni

Összefoglaló kertészeti megjegyzés

Az Achillea millefolium ‘Terracotta’ egy dekoratív, könnyen nevelhető, szárazságtűrő évelő, amely napos fekvésben és jó vízelvezetésű talajban mutatja a legszebb formáját. Hosszú virágzási ideje, meleg tónusú virágai és beporzókat vonzó jellege miatt kiváló választás évelőágyásokba, természetes hatású kertekbe és vegyes virágágyásokba.

• Legjobb ültetési idő: tavasz vagy kora ősz. Tavasszal a növénynek van ideje megerősödni a nyári meleg előtt, ősszel pedig a talaj még meleg, ami segíti a gyökeresedést.
• Ültetési hely kiválasztása:
  • Fényviszony: napos hely az ideális; félárnyékban is tartható, de a virágzás gyengébb lehet
  • Talajviszonyok: laza szerkezetű, jó vízáteresztő, közepesen tápanyagdús talaj a legjobb
  • Kerülendő: tartósan nedves, kötött, pangó vizes területek
• Ültetési távolság: általában 30–40 cm tőtávolság ajánlott; nagyobb, természetesebb hatású ültetésnél 40–45 cm is lehet
• Ültetési mélység: a gyökérlabdát olyan mélyre kell ültetni, hogy a növény koronája a talajszinttel egy vonalban legyen; ne kerüljön túl mélyre, mert az rontja a fejlődést
• Első gondozási lépések:
  • Ültetés után alapos beöntözés szükséges
  • Az első 4–6 hétben a talajt egyenletesen enyhén nyirkosan kell tartani, de nem szabad eláztatni
  • Erős tápanyag-utánpótlás általában nem szükséges; ha a talaj nagyon gyenge, egy kevés komposzt bedolgozható ültetéskor
  • A túlzott trágyázás kerülendő, mert a növény megdőlhet és kevésbé lesz kompakt
• Mulcsozás szerepe:
  • Érdemes-e mulcsot használni? Igen, de csak mérsékelten
  • Ajánlott mulcs: vékony rétegű szerves mulcs, például aprított kéreg, komposzt vagy lombmulcs
  • Vastagság: kb. 3–5 cm
  • Fontos: a mulcs ne érjen közvetlenül a növény tövéhez, hogy elkerülhető legyen a túlzott nedvesség és a rothadás