Magas kőris – Fraxinus excelsior ‘Westhof’s Glorie’

1. Általános jellemzők

• Tudományos név: Fraxinus excelsior ‘Westhof’s Glorie’
• Magyar név: magas kőris, a fajta neve alapján gyakran ‘Westhof’s Glorie’ kőrisként is említik
• Növény típusa: lombhullató fa
• Növekedési forma: fiatal korban szabályos, egyenes törzsű, később szélesen tojásdad vagy kerekded koronát nevelő, erőteljes növekedésű díszfa
• Átlagos magasság: fajtaként általában 12–18 m, kedvező körülmények között ennél magasabbra is nőhet
• Átlagos szélesség: 6–10 m, idősebb korban szélesebb koronát is fejleszthet

2. Lombozat

• Levélalak: páratlanul szárnyalt összetett levél, 7–13 (néha több) lándzsás, fűrészes szélű levélkével
• Levélméret: egy teljes levél hossza gyakran 20–30 cm, a levélkék 5–12 cm hosszúak
• Textúra: közepesen vastag, kissé bőrszerű, felülete sima, fonákja világosabb; a lombozat összhatása légies, mégis sűrű
• Tavaszi szín: friss fakadáskor világoszöld, üde, élénk tónusú
• Nyári szín: középzöldtől sötétzöldig terjedő, egészséges állapotban fényes hatású lomb
• Őszi szín: sárgás, aranysárga vagy sárgászöld árnyalatokra színeződik, de a lombszín intenzitása az időjárástól és a termőhelytől függően változhat

3. Virágok

• Virágzat típusa: bugaszerű, tömött fürtös virágzat
• Virág színe: a virágok aprók, szirmok nélküliek vagy feltűnés nélküliek; színük többnyire sötétbíboros, barnás-lilás árnyalatú
• Virág mérete: egyes virágok nagyon kicsik, néhány milliméteresek
• Virágzási időszak: kora tavasszal, általában március–áprilisban, a lombfakadás előtt vagy azzal egy időben
• Megjegyzés: a fajta virágai díszítőértékben nem kiemelkedők, a növény fő díszértékét a koronája és a lombja adja

4. Termések

• Termés típusa: szárnyas lependék (samara)
• Színe: kezdetben zöld, éréskor barnás, világosbarna
• Mérete: általában 3–5 cm hosszú, keskeny, lapos, egy magot tartalmazó termés
• Érési folyamat: nyár végére–őszre érik be, a termések gyakran a fán maradnak egy ideig, majd széllel terjednek
• Állatvilágra gyakorolt hatás: a termések elsősorban a szél által terjednek, nem tartoznak a madarakat erősen vonzó termések közé; egyes madarak és apró élőlények azonban alkalmanként használhatják a fát élőhelyként

5. Gondozás és metszés

• Fényigény: teljes napot kedvel, de félárnyékban is megél; a legszebb, legszabályosabb koronát napos helyen fejleszti
• Talajigény:
  • jó vízáteresztő, mélyrétegű, tápanyagban gazdag talaj az ideális
  • pH-tűrése széles, enyhén savanyútól a meszesig terjedhet, de a semleges vagy enyhén lúgos talajokat kedveli
  • a tartósan vízállásos, levegőtlen talajokat nem kedveli
• Öntözési igény:
  • frissen ültetve rendszeres, mélyre hatoló öntözést igényel
  • begyökeresedés után közepes vízigényű, de aszályos időszakban meghálálja az öntözést
  • szárazságtűrése közepes; tartós nyári szárazságban lombsárgulás és növekedés-visszaesés jelentkezhet
• Metszés:
  • Ajánlott időpont: késő tél vagy kora tavasz, a nedvkeringés erős megindulása előtt
  • Célja: koronaalakítás fiatal korban, száraz vagy sérült ágak eltávolítása, a korona szerkezetének javítása
  • Megjegyzés: erős visszavágást általában nem igényel; a természetes koronaarányok megőrzése előnyös

Rövid kertészeti összefoglaló

A Fraxinus excelsior ‘Westhof’s Glorie’ egy erőteljes növekedésű, elegáns koronát nevelő díszfa, amely nagyobb kertekbe, parkokba és tágas közterületekre ideális.
Legszebb formáját napos, mély termőrétegű, jó vízelvezetésű talajban mutatja. Fiatal korban rendszeres öntözést és gondos nevelést igényel, később viszonylag igénytelenebb, de a tartós szárazságot nem kedveli.
A fajta fő díszértéke a szép, szárnyalt lomb és a szabályos, nagy koronaméret.

• Legjobb ültetési idő: ősz vagy kora tavasz; konténeres példányok a fagymentes időszakban is ültethetők, de az őszi ültetés általában kedvező a gyökeresedés szempontjából
• Ültetési hely kiválasztása:
  • napos hely az ideális, félárnyékban is nevelhető
  • mély termőrétegű, jó vízelvezetésű, közepesen nedves talaj szükséges
  • nagy termete miatt épületektől, vezetékektől és más nagy fáktól megfelelő távolságra ültessük
• Ültetési távolság: egyedek között legalább 6–8 m, nagyobb koronafejlődés esetén inkább 8–10 m; sövényszerű használatra nem alkalmas
• Ültetési mélység: a gyökérlabdát úgy kell elhelyezni, hogy a gyökérnyak a környező talajszinttel egy magasságban legyen; ne ültessük mélyebbre, mint ahogy a faiskolában állt
• Első gondozási lépések:
  • az ültetés után alapos beöntözés szükséges
  • az első 1–2 évben rendszeres, mély öntözés javasolt, különösen száraz időben
  • tápanyag-utánpótlásból elegendő lehet tavasszal egy mérsékelt adag komposzt vagy lassú lebomlású, kiegyensúlyozott műtrágya; túlzott nitrogénellátás kerülendő
• Mulcsozás szerepe:
  • igen, erősen ajánlott
  • anyag: kéregmulcs, aprított faanyag, komposztált szerves mulcs
  • vastagság: kb. 5–8 cm
  • a törzs körül néhány centiméteres szabad gyűrűt hagyjunk, hogy a kéreg ne ázzon és ne induljon rothadásnak
  • előnye: csökkenti a párolgást, mérsékli a gyomosodást, javítja a talajéletet és a gyökérzóna hőingadozását