Rózsaszín virágú levendula (Lavandula angustifolia ‘Pink Winter’)

1. Általános jellemzők

• Tudományos név: Lavandula angustifolia ‘Pink Winter’
• Magyar név: rózsaszín virágú levendula, keskenylevelű levendula ‘Pink Winter’
• Növény típusa: örökzöld, félcserje jellegű dísznövény
• Növekedési forma: tömött, bokros, párnásan terjedő, felálló hajtásrendszerű félcserje
• Átlagos méret:
  • Magasság: általában 40–60 cm, virágzáskor a virágszárakkal együtt elérheti a 60–70 cm-t is
  • Szélesség: kb. 50–80 cm, idősebb tövek esetén ennél szélesebb is lehet

2. Lombozat

• Levélalak: keskeny, lándzsás vagy lineáris, enyhén visszahajló szélű levelek
• Levélméret: többnyire 2–5 cm hosszú, 2–5 mm széles
• Textúra: finoman szőrözött, kissé bőrszerű, illóolajokban gazdag, aromás tapintású
• Szín az év során:
  • Tavasz: friss, szürkészöldtől ezüstös zöldig terjedő árnyalat
  • Nyár: a lombozat általában sűrűbb, kissé ezüstösebb, a meleg és erős fény hatására világosabb tónusú lehet
  • Ősz: többnyire megőrzi örökzöld jellegét; a levelek szürkészöldek maradnak, de a hideg és a szárazság hatására kissé fakóbbá válhatnak

3. Virágok

• Virágzat típusa: álörvökből álló, füzérszerű virágzat, hosszú virágszáron; a levendulára jellemző tömött, torzsaszerű összhatás
• Virág színe: halvány rózsaszín, időnként enyhén lilás-rózsaszínes árnyalattal
• Virág mérete: az egyes virágok kicsik, de a virágzat látványos; a virágszárak hossza jellemzően 10–20 cm
• Virágzási időszak: általában június–augusztus, kedvező körülmények között hosszabb ideig is nyílhat, és enyhe visszavágás után másodvirágzásra is képes
• Megjegyzés: a virágok erősen illatosak, nektárban gazdagok, ezért kiválóan vonzzák a méheket, poszméheket és más beporzó rovarokat

4. Termések

• Termés típusa: apró, száraz makkocska jellegű terméscsoport, a levendulára jellemzően négy résztermésre bomló termés
• Színe: éréskor barnás, sötétbarna vagy szürkésbarna
• Mérete: nagyon apró, néhány milliméteres
• Érési folyamata: a virágzás után, nyár végén–ősz elején fejlődik; a termések a virágzat elszáradásával érnek be
• Állatvilágra gyakorolt hatás: a termések önmagukban nem különösebben vonzzák a madarakat, viszont a virágok erősen vonzzák a beporzó rovarokat. A magok természetes módon szóródhatnak, de díszértékük csekély

5. Gondozás és metszés

• Fényigény: teljes napfényben fejlődik a legszebben; legalább napi 6–8 óra közvetlen napsütés ajánlott. Félárnyékban is megél, de gyengébb virágzással és lazább habitussal számolhatunk.
• Talajigény:
  • pH: semlegeshez közeli vagy enyhén lúgos talaj az ideális (kb. pH 6,5–8,0)
  • Vízáteresztés: nagyon jó vízelvezetésű, laza szerkezetű talaj szükséges; a pangó vizet nem tűri
  • Tápanyagigény: közepesnél alacsonyabb; a túl tápanyagdús, különösen nitrogénben gazdag talaj a virágzás rovására a lombozat túlzott növekedését okozhatja
• Öntözési igény:
  • Frissen ültetve rendszeres, de mérsékelt öntözést igényel, amíg begyökeresedik
  • Beállt növényként kifejezetten szárazságtűrő
  • Öntözni akkor célszerű, amikor a talaj felső néhány centimétere kiszáradt
  • A túlöntözés és a tartósan nedves közeg gyökérrothadást okozhat
• Metszés:
  • Ajánlott időpont: főként a virágzás után, nyár végén vagy kora ősszel; enyhe tavaszi igazító metszés is végezhető
  • Célja: alakítás, a bokrosodás serkentése, a felkopaszodás megelőzése, valamint a következő évi virágzás támogatása
  • Fontos: mindig a zöld, leveles részekig metsszünk vissza; az erősen fás részekbe történő visszavágás gyenge regenerációt okozhat

Összefoglaló kertészeti megjegyzés

A Lavandula angustifolia ‘Pink Winter’ egy dekoratív, illatos, beporzóbarát levendulafajta, amely napos fekvésben, jó vízelvezetésű, inkább sovány talajban fejlődik a legszebben. Rendszeres, de mérsékelt metszéssel tömött, hosszú életű bokorrá nevelhető, és rózsaszín virágaival különleges színfoltot ad a kertnek.

• Legjobb ültetési idő: tavasszal, a fagyveszély elmúltával, vagy kora ősszel, hogy a növény még a tél előtt megerősödhessen
• Ültetési hely kiválasztása:
  • Fényviszony: napos, meleg, széljárta, jó légmozgású hely az ideális
  • Talajviszonyok: szárazabb, jó vízelvezetésű, középkötött vagy homokos talaj előnyös; a kötött, agyagos, vízállásos talaj kerülendő
• Ültetési távolság: általában 40–60 cm tőtávolság ajánlott; nagyobb, összefüggő levendulasáv esetén 50–70 cm is indokolt lehet a megfelelő szellőzés érdekében
• Ültetési mélység: a gyökérlabdát olyan mélyre kell ültetni, hogy a felszíne a környező talajszinttel egy vonalban legyen; ne kerüljön mélyebbre, mint amilyen mélyen a cserépben volt
• Első gondozási lépések:
  • Ültetés után alapos beöntözés szükséges
  • Az első 4–8 hétben rendszeres, de nem túl gyakori öntözés javasolt, hogy a talaj enyhén nyirkos maradjon, de ne legyen vizes
  • Tápanyag-utánpótlásból az első időszakban általában kevés is elegendő; túlzott trágyázás nem ajánlott
  • Ha a talaj nagyon sovány, tavasszal kis mennyiségű, lassú lebomlású, alacsony nitrogéntartalmú tápanyag adható
• Mulcsozás szerepe:
  • Mulcs használható, de csak óvatosan, mert a levendula a száraz, levegős közeget kedveli
  • Ajánlott mulcs: kavics, apró zúzott kő, murva vagy durva szemcséjű ásványi mulcs
  • Kerülendő: vastag, nedvességet tartó szerves mulcs közvetlenül a tövek körül, mert elősegítheti a túlzott párát és a gyökérproblémákat
  • Vastagság: ásványi mulcs esetén kb. 3–5 cm réteg elegendő
  • Fontos: a szár tövénél hagyjunk néhány centiméter szabad sávot, hogy a növény ne álljon állandóan nedves közegben