S formájú himalájai cédrus (Cedrus deodara ‘Inversa Pendula’)

1. Általános jellemzők

• Tudományos név: Cedrus deodara ‘Inversa Pendula’
• Magyar név: S formájú himalájai cédrus, csüngő himalájai cédrus, fordított csüngő himalájai cédrus
• Növény típusa: örökzöld, tűlevelű díszfa
• Növekedési forma: szabálytalan, erősen csüngő, vezetőhajtás nélkül vagy gyenge vezérhajtással fejlődő, gyakran támasztékhoz kötött, S alakban nevelhető különleges habitusú fa
• Átlagos méret:
  • Magasság: általában 2–4 m, de támaszték és nevelés módjától függően ennél magasabbra is nőhet
  • Szélesség: 1,5–3 m, idősebb korban szélesebbre terülhet
• Növekedési ütem: közepes, fiatal korban gyorsabb, később mérséklődik
• Díszítőérték: elsősorban különleges, szoborszerű, csüngő és S alakban vezetett koronája miatt értékes

2. Lombozat

• Levélalak: tűlevelek, rövid hajtásokon csomókban, hosszú hajtásokon szórtan állnak
• Levélméret: többnyire 2,5–5 cm hosszú, vékony, puha tapintású tűk
• Textúra: finom, lágy, enyhén lecsüngő, sűrű, elegáns hatású
• Szín:
  • Tavasz: friss, világosabb zöld hajtásnövekedés jelenhet meg
  • Nyár: mélyebb zöld, gyakran kékeszöld árnyalattal
  • Ősz: a lomb színe többnyire változatlan marad, esetenként kissé sötétebb, tompább zölddé válik
  • Tél: örökzöldként lombját megtartja; hidegben enyhe bronzosodás előfordulhat, de ez általában nem kóros
• Általános lombjellemző: a csüngő hajtások miatt a lombozat réteges, vízesésszerű megjelenésű

3. Virágok

Megjegyzés: a cédrusok nem látványos virágú dísznövények; virágaik jelentéktelenek, szélporozta toboztermő nyitvatermők.

• Virágzat típusa: különálló hím és női tobozkezdemények
• Szín:
  • Hím virágzat: sárgás, sárgászöld
  • Női virágzat: zöldes, később barnuló
• Méret: kicsi, néhány centiméteres, nem feltűnő
• Virágzási időszak: ősszel jelennek meg a hím és női ivarszervek; a megtermékenyítés után a tobozok fejlődése hosszú ideig tart

4. Termések

• Termés típusa: toboz
• Szín:
  • Fiatalon: zöldes
  • Éretten: barnás, fásodó
• Méret: általában 7–12 cm hosszú, tojásdad vagy hengeres alakú
• Érési folyamat: a megtermékenyítés után a tobozok 1,5–2 év alatt érnek be; éréskor felnyílnak és a magok kiszóródnak
• Ökológiai szerep: a magokat egyes madarak és kisebb állatok fogyaszthatják, de a növény nem kifejezetten madárcsalogató termésével
• Díszítőérték: mérsékelt; a csüngő koronában megjelenő tobozok különleges látványt nyújtanak

5. Gondozás és metszés

• Fényigény: teljes napot kedvel; félárnyékban is megél, de a legszebb, tömött növekedést napos helyen adja
• Talajigény:
  • pH: enyhén savanyútól semlegesig, kb. pH 6,0–7,5
  • Vízáteresztés: jó vízelvezetésű, laza szerkezetű talaj szükséges
  • Tápanyagigény: közepes; a túlzott nitrogénellátás laza, gyenge hajtásokat eredményezhet
  • Talajminőség: mélyrétegű, humuszos, középkötött talaj ideális
• Öntözési igény:
  • Frissen ültetve: rendszeres, mély öntözés szükséges az első 1–2 évben
  • Beállt növényként: mérsékelten szárazságtűrő, de hosszan tartó aszály idején öntözést igényel
  • Gyakoriság: csapadéktól és talajtól függően hetente 1 alkalommal vagy ritkábban, de inkább alaposan, mint gyakran kevéssel
  • Fontos: a pangó vizet rosszul tűri
• Metszés:
  • Ajánlott időpont: késő tél vagy kora tavasz, még a hajtásnövekedés megindulása előtt; kisebb korrekciók nyáron is végezhetők
  • Célja: alakítás, a kívánt S forma fenntartása, a sérült vagy egymást keresztező hajtások eltávolítása
  • Megjegyzés: erős visszametszést nem igényel és nem is kedvel; a természetes, csüngő habitus megőrzése a cél

Összefoglaló kertészeti megjegyzések

• A Cedrus deodara ‘Inversa Pendula’ különleges, gyűjtői értékű díszfa, amelynek szépségét a csüngő, S alakban vezetett hajtások adják.
• Legjobban napos, jó vízelvezetésű helyen fejlődik, ahol a gyökérzóna nem áll vízben.
• Fiatal korban több figyelmet igényel az öntözés és a forma kialakítása, később viszonylag igénytelenebb, de a szélsőséges szárazságot és a pangó vizet nem tolerálja jól.
• A metszésnél a mértékletesség a legfontosabb: a természetes, elegáns csüngő habitus megőrzése a cél.

• Legjobb ültetési idő: kora ősz vagy kora tavasz; konténeres növény esetén a fagymentes időszakban szinte bármikor ültethető, de a szélsőséges nyári hőség kerülendő
• Ültetési hely kiválasztása:
  • Fény: napos, meleg, szélvédett hely az ideális
  • Talaj: jó vízelvezetésű, mélyrétegű, középkötött vagy lazább szerkezetű talaj
  • Kerülendő: pangó vizes, tömör, hideg talajok, valamint a huzatos, erősen kitett helyek
• Ültetési távolság: egyedileg nevelt példánynál legalább 2–3 m távolság javasolt más fáktól, cserjéktől vagy épületektől; ha több növényt ültetünk, a végleges koronaszélességet figyelembe véve 2,5–4 m távolság ajánlott
• Ültetési mélység: a gyökérlabda felső része a környező talajszinttel egy szintben vagy annál legfeljebb 2–3 cm-rel magasabban legyen; ne ültessük mélyebbre, mint ahogy a konténerben vagy faiskolában állt
• Első gondozási lépések:
  • Öntözés: ültetés után alapos beöntözés, majd az első évben rendszeres, mély öntözés, különösen száraz időben
  • Tápanyag-utánpótlás: az ültetéskor ne kerüljön túl sok műtrágya a gödörbe; a következő tavasszal mérsékelt, lassú lebomlású örökzöld tápanyag adható
  • Támasztás: az S forma megtartásához szükség lehet karózásra vagy vezetésre, különösen fiatal korban
  • Ellenőrzés: figyelni kell a kiszáradásra, a gyökérnyaki túlmélyítésre és a kötözések szorítására
• Mulcsozás szerepe:
  • Érdemes-e használni: igen, különösen fiatal növényeknél
  • Ajánlott mulcs: fenyőkéreg, aprított fakéreg, komposztált kéreg vagy lombmulcs
  • Vastagság: 5–8 cm
  • Előnyök: csökkenti a párolgást, mérsékli a gyomosodást, védi a gyökérzónát a hőingadozástól
  • Fontos: a mulcs ne érjen közvetlenül a törzshöz; a törzs körül 5–10 cm-es szabad gyűrű maradjon