Selyemmirtusz (Lagerstroemia indica ‘Violet d’Été’)

1. Általános jellemzők

• Tudományos név: Lagerstroemia indica ‘Violet d’Été’
• Magyar név: selyemmirtusz
• Növény típusa: lombhullató díszcserje vagy kisebb fa, fajtától és neveléstől függően
• Növekedési forma: többtörzsű vagy egytörzsű, laza, elegáns habitusú, nyáron dúsan virágzó cserje; megfelelő metszéssel kis fává is alakítható
• Átlagos méret:
  • Magasság: általában 1,5–3 m, kedvező körülmények között és idősebb korban akár 3–4 m is lehet
  • Szélesség: kb. 1,5–2,5 m

2. Lombozat

• Levelek alakja: tojásdad vagy elliptikus, ép szélű, rövid nyelű levelek
• Levelek mérete: többnyire 3–7 cm hosszúak, 2–4 cm szélesek
• Textúra: sima, kissé bőrszerű, fényes felületű; a fiatal levelek enyhén bronzos árnyalatot is mutathatnak
• Szín az év különböző szakaszaiban:
  • Tavasz: friss zöld, a kihajtó levelek gyakran világosabbak, esetenként bronzos-vöröses tónusúak
  • Nyár: középzöldtől sötétzöldig terjedő lombszín, egészséges, fényes hatású
  • Ősz: sárgás, narancsos, vöröses vagy barnás árnyalatokra színeződhet, de a lombszín intenzitása az időjárástól és a fekvéstől függ

3. Virágok

• Virágzó növény: igen
• Virágzat típusa: laza bugavirágzat, nagy, elágazó fürtökben nyíló virágokkal
• Virág színe: a ‘Violet d’Été’ fajta virágai lilás-rózsaszín, ibolyás-lilás árnyalatúak; a szín a fényviszonyoktól és a hőmérséklettől függően változhat
• Virág mérete: egyes virágok kb. 3–5 cm átmérőjűek, hullámos szirmokkal
• Virágzási időszak: hosszú, jellemzően júliustól szeptemberig, meleg ősz esetén akár októberig is eltarthat
• Virágzás jellemzői: a virágok a friss hajtások végén fejlődnek, ezért a megfelelő metszés a virágzást is befolyásolja

4. Termések

• Termés típusa: száraz toktermés
• Színe: éréskor barna, majd sötétbarna
• Mérete: kicsi, általában 1–2 cm körüli tokok
• Érési folyamata: a virágzás után fejlődnek, őszre érnek be; a tokok felnyílnak, és apró magokat szórnak ki
• Ökológiai szerep: a termések nem különösebben díszítő értékűek, és általában nem számítanak jelentős madárcsalogató tápláléknak; inkább a magok terjedését szolgálják

5. Gondozás és metszés

• Fényigény: teljes napot igényel a bőséges virágzáshoz; félárnyékban is megél, de kevesebbet és gyengébben virágzik
• Talajigény:
  • pH: enyhén savanyútól semlegesig (kb. pH 6,0–7,0), de jó vízelvezetés mellett szélesebb tartományban is alkalmazkodó
  • Vízáteresztés: laza, jó vízlevezetésű talajt kedvel; a pangó vizet nem tűri jól
  • Tápanyagigény: közepes; a túlzott nitrogénellátás a virágzás rovására a lombnövekedést fokozhatja
• Öntözési igény:
  • Frissen ültetve rendszeres, mély öntözést igényel az első 1–2 évben
  • Beállt növényként mérsékelten szárazságtűrő, de tartós aszály idején meghálálja az öntözést
  • Általános gyakorlatként a talaj felső rétegének kiszáradása után érdemes öntözni; inkább ritkábban, de alaposan
• Metszés:
  • Ajánlott időpont: késő tél végén vagy kora tavasszal, a rügyfakadás előtt
  • Célja: alakítás, a bokrosodás serkentése, az elöregedett vagy gyenge hajtások eltávolítása, valamint a virágzás ösztönzése
  • Fontos megjegyzés: a virágok az adott évi hajtásokon fejlődnek, ezért a mérsékelt, szakszerű metszés előnyös; a túl erős visszavágás késleltetheti a virágzást

Összefoglaló kertészeti megjegyzés

A Lagerstroemia indica ‘Violet d’Été’ melegkedvelő, napfényigényes, látványosan és hosszan virágzó díszcserje, amely jó vízelvezetésű talajban, megfelelő metszéssel és rendszeres, de nem túlzott öntözéssel fejlődik a legszebben. A bőséges virágzás kulcsa a teljes napfény, a mérsékelt tápanyagellátás és a kora tavaszi alakító metszés.

• Legjobb ültetési idő: tavasszal, a fagyok elmúltával a legbiztonságosabb, de enyhe éghajlaton ősszel is ültethető, ha van ideje begyökeresedni a tél előtt
• Ültetési hely kiválasztása:
  • Fény: napos, meleg, védett fekvés az ideális
  • Talaj: jó vízelvezetésű, középkötött vagy laza szerkezetű talaj
  • Kerülendő: tartósan vizes, tömörödött, hideg talajok és a mély árnyék
• Ültetési távolság:
  • cserjeként nevelve általában 1,5–2 m tőtávolság ajánlott
  • ha nagyobb bokorrá vagy kis fává fejlődhet, 2–3 m távolság célszerű más növényektől
• Ültetési mélység: a gyökérlabdát olyan mélyre kell ültetni, hogy a gyökérnyak a talajszinttel egy vonalban legyen; ne kerüljön mélyebbre, mert az gyengítheti a fejlődést
• Első gondozási lépések:
  • ültetés után alapos beöntözés
  • az első vegetációs időszakban rendszeres, mély öntözés, különösen meleg, száraz időben
  • mérsékelt tápanyag-utánpótlás tavasszal, lehetőleg kiegyensúlyozott, nem túl nitrogéndús műtrágyával vagy komposzttal
  • a friss telepítés után a gyommentesen tartott, mulcsozott környezet segíti a gyökeresedést
• Mulcsozás szerepe:
  • Érdemes-e használni: igen, különösen fiatal növényeknél
  • Ajánlott mulcs: kéregmulcs, aprított fakéreg, komposztált szerves mulcs vagy lombmulcs
  • Vastagság: kb. 5–8 cm
  • Fontos: a mulcs ne érjen közvetlenül a törzshöz; hagyjunk 5–10 cm távolságot a törzs körül a rothadás és a kártevők elkerülése érdekében