Szil – Ulmus ‘Lobel’

1. Általános jellemzők

• Tudományos név: Ulmus ‘Lobel’
• Magyar név: szil, pontosabban a holland szil egyik díszváltozata
• Növény típusa: lombhullató fa
• Növekedési forma: erőteljes növekedésű, kezdetben inkább oszlopos, később szélesedő, szabályos, sűrű koronát nevelő díszfa
• Átlagos magasság: általában 10–15 m, kedvező körülmények között ennél magasabbra is nőhet
• Átlagos szélesség: kb. 5–8 m, idősebb korban szélesebb koronát is fejleszthet

2. Lombozat

• Levélalak: tojásdad vagy elliptikus, enyhén aszimmetrikus levélalapú, a szilfélékre jellemzően fűrészes szélű
• Levélméret: többnyire 5–10 cm hosszú, 2–5 cm széles
• Textúra: közepesen vastag, kissé érdes tapintású, jól erezett levélfelület
• Tavaszi lombszín: friss, világos- vagy középzöld hajtások és levelek
• Nyári lombszín: sötétzöld, egészséges állapotban sűrű, árnyékot adó lombkorona
• Őszi lombszín: sárgás, aranysárga vagy sárgásbarna árnyalatokra színeződhet, majd lehullik

3. Virágok

• Virágzat típusa: apró, jelentéktelen virágok csomókban, rövid nyelű fürtökben vagy csomókban jelennek meg
• Szín: zöldes, zöldessárga, feltűnésmentes
• Méret: nagyon kicsi, néhány milliméteres virágok
• Virágzási időszak: kora tavasszal, általában március–áprilisban, a lombfakadás előtt vagy azzal egy időben

Megjegyzés: díszértéke nem a virágzatban rejlik, hanem a szép koronában és a sűrű lombban.

4. Termések

• Termés típusa: szárnyas lependék
• Színe: kezdetben zöld, éréskor világosabb, majd szalmasárgás vagy barnás árnyalatú
• Mérete: kb. 1–2 cm átmérőjű, lapos, kerekded vagy ovális termés
• Érése: tavasszal fejlődik, késő tavasszal vagy kora nyáron érik, majd a szél segítségével terjed
• Állatvilágra gyakorolt hatás: a termések elsősorban a széllel terjednek; madarakat általában nem különösebben vonzzák, de egyes apró élőlények és rovarok használhatják a fát élőhelyként

5. Gondozás és metszés

• Fényigény: teljes napot kedvel, de félárnyékban is megél; a legszebb, legsűrűbb koronát napos helyen fejleszti
• Talajigény:
  • jó vízáteresztő képességű, középkötött vagy mélyrétegű talaj az ideális
  • pH-tűrése széles, enyhén savanyútól a semlegesig, sőt enyhén meszes talajon is jól fejlődhet
  • közepes tápanyagigényű, de a jó szerkezetű, humuszos talajokat meghálálja
  • a tartósan pangó vizes, levegőtlen talajokat kerülni kell
• Öntözési igény:
  • frissen ültetve rendszeres öntözést igényel az első 1–2 évben
  • beállt állapotban mérsékelten szárazságtűrő, de hosszan tartó aszály idején meghálálja az öntözést
  • öntözéskor inkább ritkábban, de nagyobb vízadaggal öntözzük, hogy a gyökérzet mélyebbre fejlődjön
• Metszés:
  • Ajánlott időpont: késő tél vagy kora tavasz, a nyugalmi időszak végén; kisebb korrekciós metszés nyáron is végezhető
  • Célja: alakítás, koronaformálás, száraz vagy sérült ágak eltávolítása, a szerkezet javítása
  • Megjegyzés: erős visszavágást nem igényel, inkább a fiatal korban végzett nevelőmetszés fontos

Összefoglalás

Az Ulmus ‘Lobel’ egy erőteljes növekedésű, lombhullató díszfa, amely napos helyen, jó vízáteresztő talajban fejlődik a legszebben.
Sűrű, szabályos koronája, jó várostűrése és mérsékelt szárazságtűrése miatt parkokba, nagyobb kertekbe és fasorokba is kiváló választás.
A sikeres nevelés kulcsa a megfelelő ültetési hely, a fiatal korban végzett rendszeres öntözés és a célzott, kíméletes metszés.

• Legjobb ültetési idő: ősz vagy kora tavasz. Konténeres növény esetén a teljes vegetációs időszakban ültethető, de a szélsőséges hőség és fagy kerülendő.
• Ültetési hely kiválasztása:
  • napos hely az ideális, mert így lesz a korona a legsűrűbb és a növekedés a legerőteljesebb
  • félárnyékot is elvisel, de tartós árnyékban lazább koronát és gyengébb fejlődést mutathat
  • mélyrétegű, jó vízelvezetésű, közepesen tápanyagdús talaj ajánlott
  • kerülni kell a tartósan vízállásos, tömörödött talajokat
• Ültetési távolság:
  • egyedi fa esetén legalább 5–8 m szabad tér biztosítása javasolt a korona és a gyökérzet számára
  • sorba ültetve vagy fasorként a fák között általában 6–8 m távolság célszerű, a kívánt koronamérettől és a hely adottságaitól függően
• Ültetési mélység: a gyökérlabdát úgy kell elhelyezni, hogy a gyökérnyak a talajszinttel egy magasságban legyen; a gyökérlabda teteje ne kerüljön mélyebbre a környező talajnál, mert az károsíthatja a növényt
• Első gondozási lépések:
  • ültetés után alapos beöntözés szükséges
  • az első évben rendszeres, mélyre ható öntözés javasolt, különösen száraz időszakban
  • tápanyag-utánpótlásból az első időszakban inkább mérsékelt, komposzttal vagy lassú lebomlású, kiegyensúlyozott műtrágyával történő támogatás ajánlott
  • frissen ültetett fánál a túlzott trágyázás kerülendő, mert a gyökérzetet terhelheti
• Mulcsozás szerepe:
  • igen, erősen ajánlott
  • legjobb a szerves mulcs, például kéregmulcs, aprított faanyag vagy komposztált lomb
  • ideális vastagság: kb. 5–8 cm
  • a mulcsot ne közvetlenül a törzs mellé tegyük, hanem hagyjunk néhány centiméteres szabad sávot a törzs körül
  • előnyei: csökkenti a párolgást, mérsékli a gyomosodást, javítja a talaj szerkezetét és védi a gyökérzónát a hőingadozástól