Szőlő – Vitis vinifera ‘Teréz’

1. Általános jellemzők

• Tudományos név: Vitis vinifera ‘Teréz’
• Magyar név: Szőlő, fajta: Teréz
• Növény típusa: Lombhullató, fás szárú kúszónövény / lián
• Növekedési forma: Erőteljes növekedésű, kapaszkodó kacsokkal rögzülő szőlőtőke, támrendszert igényel
• Átlagos méret:
  • Magasság: 2–5 m, megfelelő támrendszerrel és metszéssel ennél nagyobb felületet is befuthat
  • Szélesség: 2–4 m, a nevelési módtól és a rendelkezésre álló tértől függően

2. Lombozat

• Levélalak: Nagy, tenyeresen karéjos, többnyire 3–5 karéjú levelek; a levélszél fogazott
• Levélméret: Általában 10–20 cm átmérőjű, de a hajtás erősségétől és a termőhelytől függően változhat
• Textúra: Felül simább, kissé fényes vagy matt, alul gyakran enyhén szőrözött; közepesen vastag, bőrszerű tapintású
• Szín az év során:
  • Tavasszal: Friss, világoszöld, a fiatal levelek gyakran élénkebb árnyalatúak
  • Nyáron: Közép- vagy sötétzöld, egészséges állapotban sűrű lombot ad
  • Ősszel: Sárguló, aranysárga, esetenként narancsos vagy vöröses árnyalatokkal, majd lombhullás következik

3. Virágok

• Virágzat típusa: Bogernyő jellegű, laza fürtös virágzat
• Virágok színe: Apró, zöldesfehér vagy sárgászöld, feltűnés nélküliek
• Virágok mérete: Egyes virágok nagyon kicsik, néhány milliméteresek
• Virágzási időszak: Késő tavasz – kora nyár, jellemzően május–június
• Megjegyzés: A szőlő virágai nem díszítő értékük miatt jelentősek, hanem a termésképzés alapjai

4. Termések

• Termés típusa: Bogyótermés, fürtökben fejlődik
• Szín: A fajta jellemzőitől függően a termés színe lehet zöldes, sárgászöld, borostyánsárga vagy napos oldalon enyhén aranyos árnyalatú; a pontos szín a fajta leírásától és az érési állapottól függ
• Méret: Közepes vagy nagy bogyók, fajtától és termesztési körülményektől függően változó mérettel
• Érési folyamat:
  • Az érés során a bogyók mérete nő, a cukortartalom emelkedik, a savtartalom csökken
  • A szín fokozatosan alakul ki, a teljes éréskor a bogyók fajtára jellemző színt és ízt érnek el
  • Az érési idő általában nyár vége – ősz eleje, de ez a helyi klímától és a termesztési körülményektől függ
• Állatokat vonz-e: Igen, az érett bogyók vonzzák a madarakat, valamint más gyümölcsevő élőlényeket is; a darazsak és egyes rovarok is megjelenhetnek az édes termés miatt

5. Gondozás és metszés

• Fényigény: Teljes napfény. A bőséges terméshez és jó cukorfelhalmozáshoz legalább napi 6–8 óra közvetlen napsütés ajánlott. Félárnyékban is megél, de gyengébb lehet a termésminőség.
• Talajigény:
  • pH: Enyhén savanyútól semlegesig, kb. pH 6,0–7,5 között ideális
  • Vízáteresztés: Jó vízelvezetésű, laza vagy középkötött talaj az előnyös; a pangó vizet nem tűri jól
  • Tápanyagigény: Közepes; a túlzott nitrogénellátás erős lombnövekedést, de gyengébb terméskötődést okozhat
• Öntözési igény:
  • Frissen ültetve rendszeres, mélyre hatoló öntözést igényel az első 1–2 évben
  • Később mérsékelten szárazságtűrő, de tartós aszály idején a termés minősége és mennyisége romolhat
  • Általánosságban ritkábban, de alaposan öntözzük; a felszínes, gyakori locsolás helyett a gyökérzónát kell átnedvesíteni
• Metszés:
  • Ajánlott időpont: Tél végén vagy kora tavasszal, a fagyok elmúltával, de még a nedvkeringés erős megindulása előtt
  • Célja: Alakítás, termőegyensúly fenntartása, a termőrészek megújítása, a jobb fényellátás és szellőzés biztosítása
  • Megjegyzés: A szőlő rendszeres metszést igényel; metszés nélkül túlburjánzik, a termés minősége és mennyisége romlik

Összefoglaló kertészeti megjegyzés

A Vitis vinifera ‘Teréz’ egy napfény- és melegkedvelő, támrendszert igénylő, rendszeres metszéssel jól alakítható szőlőfajta.
A sikeres termesztés kulcsa a jó vízelvezetésű talaj, a megfelelő tőtávolság, a fiatal korban végzett gondos öntözés, valamint az éves metszés.
Megfelelő körülmények között egészséges lombot, jó minőségű termést és megbízható növekedést ad.

• Legjobb ültetési idő: Kora tavasz, amikor a talaj már felengedett és munkálható; enyhébb éghajlaton ősszel is ültethető, de a tavaszi ültetés biztonságosabb a fiatal tövek számára
• Ültetési hely kiválasztása:
  • Fény: Napos, meleg, szélvédett hely az ideális
  • Talaj: Jó vízáteresztő, középkötött vagy laza talaj; a pangó vizet kerülni kell
  • Tájolás: Déli vagy délnyugati fekvés különösen kedvező lehet
• Ültetési távolság: Általában 1,5–2,5 m tőtávolság ajánlott, a nevelési módtól és a támrendszertől függően. Sorok között 2,0–3,0 m is szükséges lehet, ha nagyobb felületet nevelünk.
• Ültetési mélység: A gyökérlabdát úgy helyezzük el, hogy az oltási hely a talajszint fölé kerüljön. A gyökerek természetes helyzetben, megtörés nélkül kerüljenek a gödörbe; a beültetés mélysége általában a faiskolai ültetési mélységgel egyezzen meg.
• Első gondozási lépések:
  • Ültetés után alapos beöntözés szükséges
  • Az első hetekben rendszeres, de nem túlzott öntözés javasolt, hogy a gyökerek jól be tudjanak indulni
  • Az első évben mérsékelt tápanyag-utánpótlás elegendő; túl sok műtrágya kerülendő
  • A fiatal növényt támrendszerhez kell rögzíteni, hogy egyenes, stabil növekedést kapjon
• Mulcsozás szerepe:
  • Igen, érdemes mulcsot használni, mert segít a talajnedvesség megőrzésében, mérsékli a gyomosodást és javítja a talajéletet
  • Ajánlott mulcs: Szerves mulcs, például komposztált fakéreg, szalma, aprított lomb vagy érett komposzt
  • Vastagság: Kb. 5–8 cm rétegben
  • Fontos: A mulcs ne érjen közvetlenül a törzshöz; a tő körül hagyjunk néhány centiméter szabad sávot a rothadás és a kártevők elkerülése érdekében