Szomorú szil (Ulmus glabra ‘Camperdownii’)

1. Általános jellemzők

• Tudományos név: Ulmus glabra ‘Camperdownii’
• Magyar név: szomorú szil, Camperdown-szil
• Növény típusa: lombhullató díszfa
• Növekedési forma: jellegzetesen ernyős, szélesen terülő, csüngő ágú korona; a hajtások gyakran lefelé ívelnek, majd a talaj közelében is szétterülhetnek
• Átlagos méret:
  • Magasság: általában 3–6 m, ritkábban kedvező körülmények között 7–8 m
  • Szélesség: 4–8 m, idősebb korban akár ennél is szélesebb lehet
• Növekedési ütem: közepes; fiatal korban viszonylag gyorsabban fejlődik, később inkább a korona szélesedése dominál
• Élettartam: megfelelő helyen hosszú életű díszfa lehet

2. Lombozat

• Levelek alakja: tojásdad vagy elliptikus, enyhén aszimmetrikus levélalapú, a szilfélékre jellemzően fűrészes szélű
• Levélméret: kb. 8–15 cm hosszú, 4–8 cm széles
• Textúra: közepesen érdes tapintású, erezete jól látható; a levéllemez vastagabb, mint sok más lombhullató díszfánál
• Tavaszi lombszín: friss, világos- vagy középzöld, a kihajtáskor üde, élénk árnyalatú
• Nyári lombszín: sötétebb zöld, sűrű lombot ad; a csüngő hajtások miatt dekoratív, árnyékot adó koronát képez
• Őszi lombszín: sárgás, aranysárga vagy sárgásbarna; a lombhullás előtt gyakran meleg, világos tónusokra vált
• Lombhullás: ősszel lehulló, télen csupasz ágakkal díszítő növény

3. Virágok

• Virágzó növény: igen, de a virágok díszítőértéke csekély
• Virágzat típusa: apró, csomókban álló virágok; a szilfélékre jellemző rövid kocsányú, tömött virágzat
• Virágok színe: zöldes, barnászöld vagy vöröses árnyalatú, feltűnés nélküliek
• Virágok mérete: nagyon kicsik, néhány milliméteresek
• Virágzási időszak: kora tavasszal, általában március–áprilisban, a lombfakadás előtt vagy azzal egy időben
• Megjegyzés: a ‘Camperdownii’ fajta virágzása általában mérsékelt, a díszértéket elsősorban a koronaforma adja

4. Termések

• Termés típusa: szárnyas lependék
• Színe: kezdetben zöldes, éréskor világosbarnára vagy barnára színeződik
• Mérete: kb. 1,5–2,5 cm átmérőjű, lapos, kerekded vagy ovális termés
• Érési folyamat: a virágzás után tavasszal fejlődik, és késő tavasszal vagy kora nyáron érik; a magot a szárnyas termés segíti a szél általi terjedésben
• Állatvilágra gyakorolt hatás: a termések nem kifejezetten madárcsalogatók, de egyes madarak és apró élőlények időnként felhasználhatják; a fő terjedési mód a szél

5. Gondozás és metszés

• Fényigény: teljes napot kedvel, de félárnyékban is megél; a legszebb, legsűrűbb koronát napos helyen fejleszti
• Talajigény:
  • pH: semleges vagy enyhén savanyú–enyhén lúgos talaj az ideális (kb. pH 6,0–7,5)
  • Vízáteresztés: jó vízelvezetésű, de mérsékelten nyirkos talajt kedvel
  • Tápanyagigény: közepes; a túlzottan tápanyagdús, friss szervesanyagban gazdag talaj elősegíti a növekedést, de a túlzott nitrogénlombosodást okozhat
• Öntözési igény:
  • Frissen ültetve rendszeres, mély öntözést igényel az első 1–2 évben
  • Beállt növényként mérsékelten szárazságtűrő, de hosszan tartó aszály idején öntözés javasolt
  • Általánosságban a talaj felső rétegének kiszáradása után érdemes öntözni, különösen nyári hőségben
• Metszés:
  • Ajánlott időpont: késő tél vagy kora tavasz, a nedvkeringés megindulása előtt; kisebb korrekciók nyáron is végezhetők
  • Célja: alakítás, a csüngő korona fenntartása, az elhalt, sérült vagy egymást keresztező ágak eltávolítása
  • Megjegyzés: a fajta természetes formája önmagában is dekoratív, ezért erős visszavágás általában nem szükséges

Rövid kertészeti összefoglaló

A szomorú szil (Ulmus glabra ‘Camperdownii’) különleges, ernyőszerűen csüngő koronájú díszfa, amely elsősorban egyedi habitusával díszít.
Napos, jó vízelvezetésű, közepesen tápanyagdús talajban fejlődik a legszebben. Fiatal korban rendszeres öntözést igényel, később mérsékelten szárazságtűrő.
Metszése inkább fenntartó és alakító jellegű, erős visszavágást általában nem igényel.

• Legjobb ültetési idő: ősz vagy kora tavasz; konténeres példányok a fagymentes időszakban szinte bármikor ültethetők, de a mérsékelt hőmérsékletű időszak a legkedvezőbb
• Ültetési hely kiválasztása:
  • Fényviszony: napos hely az ideális, félárnyék is elfogadható
  • Talaj: mélyrétegű, jó vízelvezetésű, közepesen tápanyagdús talaj
  • Kerülendő: tartósan vízállásos, tömörödött vagy nagyon száraz, sekély talajok
• Ültetési távolság: egyedként ültetve legalább 4–6 m szabad tér ajánlott minden irányban; más fáktól, épületektől és közművektől célszerű kellő távolságot tartani a szélesedő korona miatt
• Ültetési mélység: a gyökérlabdát úgy kell elhelyezni, hogy a gyökérnyak a talajszinttel egy magasságban legyen; ne kerüljön mélyebbre, mint a konténerben vagy földlabdában volt
• Első gondozási lépések:
  • Ültetés után alapos beöntözés szükséges
  • Az első 1–2 vegetációs időszakban rendszeres, mély öntözés javasolt, különösen száraz időben
  • Az első évben mérsékelt tápanyag-utánpótlás elegendő; túlzott trágyázás nem ajánlott
  • A gyökérzóna gyommentesen tartása segíti a begyökeresedést
• Mulcsozás szerepe:
  • Ajánlott-e: igen, kifejezetten hasznos
  • Mulcs típusa: kéregmulcs, aprított fakéreg, lombkomposzt vagy más szerves mulcs
  • Vastagság: kb. 5–8 cm rétegben
  • Fontos: a törzs körül néhány centiméteres mulcsmentes gyűrű maradjon, hogy elkerülhető legyen a kéreg rothadása és a kártevők megtelepedése