Tiszafa – Taxus media ‘Stefania’

1. Általános jellemzők

• Tudományos név: Taxus media ‘Stefania’
• Magyar név: tiszafa, pontosabban középtiszafa ‘Stefania’
• Növény típusa: örökzöld, lassú növekedésű díszcserje
• Növekedési forma: sűrű, tömött, többnyire oszlopos vagy szélesen kúpos habitusú, jól alakítható cserje
• Átlagos méret:
  • Magasság: általában 1,5–2,5 m, kedvező körülmények között idősebb korban ennél valamivel magasabb is lehet
  • Szélesség: kb. 1–2 m
• Növekedési ütem: lassú; évente jellemzően csak néhány centimétert nő

2. Lombozat

• Levélalak: tűszerű, lapos, puha tapintású levelek
• Levélméret: általában 2–3 cm hosszú, keskeny, hegyes végű
• Textúra: sűrű, finom, bőrszerű, de nem szúrós; a hajtások tömött lombfelületet alkotnak
• Szín az év során:
  • Tavasz: friss, élénkebb zöld hajtások jelennek meg
  • Nyár: mélyzöld, egységes lombszín
  • Ősz: a lomb többnyire változatlanul zöld marad; hűvös, napos, szeles helyen enyhe bronzosodás vagy sötétedés előfordulhat
• Tél: örökzöldként lombját megtartja; erős fagyban vagy téli napsütésben enyhe barnulás, bronzos árnyalat megjelenhet

3. Virágok

A tiszafa nem látványos virágairól ismert, és díszértéke elsősorban a lombozatából adódik.

• Virágzat típusa: a tiszafák kétlaki növények; a hím példányok apró porzós virágokat, a nőivarúak termős képleteket hoznak
• Szín: a virágok nem feltűnőek, sárgás-zöldes, barnás árnyalatúak
• Méret: nagyon aprók, néhány milliméteresek
• Virágzási időszak: kora tavasszal, általában március–áprilisban

4. Termések

• Termés típusa: a tiszafánál a magot húsos, élénk színű magköpeny (arillus) veszi körül; ez a díszítő értékű rész
• Szín: élénk piros, ritkábban narancsosvörös
• Méret: kb. 6–8 mm átmérőjű, a magköpeny kicsi, de feltűnő
• Érés: a termés nyár végére–ősz elejére érik, a magköpeny ekkor válik élénkpirossá
• Állatvilág vonzása: a piros magköpeny vonzza a madarakat, amelyek a húsos részt elfogyaszthatják; a mag azonban mérgező
• Fontos megjegyzés: a tiszafa minden része mérgező, kivéve a piros magköpenyt; a mag és a tűlevelek különösen veszélyesek lehetnek emberekre és háziállatokra

5. Gondozás és metszés

• Fényigény: félárnyékot kedvel, de jól tűri a teljes napot is; mélyárnyékban is megél, bár ott lazább lehet a növekedése
• Talajigény:
  • pH: enyhén savanyú, semleges vagy enyhén lúgos talajban fejlődik a legjobban (kb. pH 6,0–7,5)
  • Vízáteresztés: jó vízelvezetésű talajt igényel; a pangó vizet rosszul tűri
  • Tápanyagigény: közepes; a túlzott trágyázás kerülendő, mert laza, gyenge hajtásnövekedést okozhat
• Öntözési igény:
  • Frissen ültetve rendszeres, mély öntözést igényel az első 1–2 évben
  • Beállt növényként mérsékelten szárazságtűrő, de tartós aszály idején öntözni kell
  • Általánosságban a talaj legyen egyenletesen nyirkos, de ne vizes
• Metszés:
  • Ajánlott időpont: késő tél–kora tavasz, illetve szükség esetén nyár elején enyhe alakító metszés
  • Célja: alakítás, sűrítés, méretkorlátozás, sövényként való formában tartás
  • Megjegyzés: jól tűri a metszést, de a túl erős visszavágást kerülni kell; a tiszafa lassú növekedése miatt a forma megtartása fokozatos munkát igényel

Összefoglalás

A Taxus media ‘Stefania’ egy lassú növekedésű, sűrű habitusú, örökzöld díszcserje, amely kiválóan alkalmas sövénynek, formára nyírt növénynek vagy önálló dísznek. Félárnyékos, jó vízáteresztő talajú helyen fejlődik a legszebben, és rendszeres, de nem túlzott gondozással hosszú életű, elegáns kertészeti növény.

• Legjobb ültetési idő: kora ősz vagy kora tavasz; konténeres növény esetén a fagymentes időszakban szinte egész évben ültethető, de a szélsőséges nyári hőség kerülendő
• Ültetési hely kiválasztása:
  • Fényviszony: félárnyékos hely az ideális, de napos helyen is szépen fejlődik, ha a talaj nem szárad ki túlzottan
  • Talaj: jó vízáteresztő, humuszos, közepesen tápanyagdús talaj előnyös
  • Kerülendő: tartósan vizes, tömörödött, rosszul szellőző talaj
• Ültetési távolság:
  • Egyedi növényként: legalább 1–1,5 m helyet hagyjunk körülötte a várható szélesség miatt
  • Sövényként: kb. 60–80 cm tőtávolság ajánlott, a kívánt záródás és méret függvényében
• Ültetési mélység: a gyökérlabdát olyan mélyre kell ültetni, hogy a gyökérnyak a talajszinttel egy magasságban legyen; ne kerüljön mélyebbre, mint a konténerben vagy földlabdában volt
• Első gondozási lépések:
  • Ültetés után alapos beöntözés szükséges
  • Az első vegetációs időszakban rendszeres öntözés javasolt, különösen száraz időben
  • Az első évben mérsékelt, lassú lebomlású tápanyag-utánpótlás adható, de túltrágyázni nem szabad
  • A friss ültetés után a talaj kiszáradását mulccsal érdemes mérsékelni
• Mulcsozás szerepe:
  • Érdemes-e használni: igen, különösen fiatal növényeknél és naposabb fekvésben
  • Ajánlott mulcs: kéregmulcs, fenyőkéreg, komposztált fakéreg vagy lombmulcs
  • Vastagság: kb. 5–8 cm
  • Előnye: csökkenti a párolgást, mérsékli a gyomosodást, javítja a talaj hőháztartását
  • Fontos: a mulcs ne érjen közvetlenül a törzshöz; hagyjunk néhány centiméteres szabad sávot a törzs körül