Selyemmirtusz ‘Tuscarora’ (Lagerstroemia indica × Lagerstroemia fauriei ‘Tuscarora’)

1. Általános jellemzők

• Tudományos név: Lagerstroemia indica × Lagerstroemia fauriei ‘Tuscarora’
• Magyar név: selyemmirtusz ‘Tuscarora’
• Növény típusa: lombhullató díszcserje vagy kisebb díszfa; melegebb éghajlaton inkább többtörzsű kis fa formára nevelhető
• Növekedési forma: felálló, később szélesen bokrosodó, többtörzsű vagy egytörzsűre nevelhető; dekoratív, sima, hámló kérgű hajtásokkal
• Átlagos méret: általában 3–5 m magas és 2,5–4 m széles, jó körülmények között ennél valamivel nagyobbra is nőhet

2. Lombozat

• Levélalak: tojásdad vagy elliptikus, ép szélű
• Levélméret: többnyire 2,5–7 cm hosszú, 1,5–3,5 cm széles
• Textúra: fényes, bőrszerűen keményebb tapintású, jól erezett
• Tavaszi lombszín: kihajtáskor bronzos-zöldes, enyhén vörhenyes árnyalattal
• Nyári lombszín: sötétzöld, egészséges körülmények között fényes és tömött lombot ad
• Őszi lombszín: sárgás, narancsos, vöröses vagy bíboros árnyalatokat is felvehet; a színeződés az időjárástól és a hőmérséklettől függ
• Lombhullás: ősszel lehullatja leveleit

3. Virágok

• Virágzó növény: igen
• Virágzat típusa: laza bugavirágzat, nagy, mutatós fürtökben nyílik a hajtásvégeken
• Virágszín: élénk korallpiros, narancsos-vöröses tónusú; a ‘Tuscarora’ egyik legjellemzőbb vonása a meleg, vibráló szín
• Virágméret: egy-egy virág kb. 3–4 cm átmérőjű, a teljes virágzat látványos, tömött hatású
• Virágzási időszak: hosszú, általában júliustól szeptemberig, kedvező klímán akár októberig is eltarthat
• Virágzási sajátosság: a virágok a friss hajtások végén fejlődnek, ezért a megfelelő metszés a virágzást is befolyásolja

4. Termések

• Terméstípus: toktermés
• Termés színe: éréskor barna, majd sötétbarna
• Termés mérete: kicsi, általában 1–1,5 cm körüli, gömbölyded vagy enyhén lapított tok
• Érés folyamata: a virágzás után fejlődik, őszre beérik; a tokok felnyílnak, és apró magokat szórnak
• Állatvilágra gyakorolt hatás: a termések általában nem számítanak jelentős madárcsalogató tápláléknak; inkább a díszértékük és a magok szóródása jellemző

5. Gondozás és metszés

• Fényigény: teljes napot igényel; a bőséges virágzáshoz legalább napi 6–8 óra közvetlen napsütés szükséges. Félárnyékban is megél, de kevesebbet és gyengébben virágzik.
• Talajigény:
  • jó vízáteresztő képességű, laza vagy középkötött talaj az ideális
  • enyhén savanyú vagy semleges pH-t kedvel, kb. 5,5–7,0 között
  • a pangó vizet rosszul tűri
  • közepes tápanyagigényű; túlzott nitrogénellátás esetén a lomb fejlődése erősödhet a virágzás rovására
• Öntözési igény:
  • frissen ültetve rendszeres, mély öntözést igényel az első 1–2 évben
  • később mérsékelten szárazságtűrő, de hosszan tartó aszály idején meghálálja az öntözést
  • jobb ritkábban, de alaposan öntözni, mint gyakran kevés vízzel
  • a túlöntözést kerülni kell, mert gyökérproblémákat okozhat
• Metszés:
  • Ajánlott időpont: késő tél vagy kora tavasz, még a rügyfakadás előtt
  • Célja: alakítás, a korona szellőssé tétele, az elöregedett vagy sérült hajtások eltávolítása, valamint a virágzás serkentése
  • Fontos megjegyzés: a túl erős visszavágás kerülendő, mert gyenge, felnyurgult hajtásokat és kevesebb, későbbi virágzást eredményezhet
  • Gyakorlati tanács: az előző évi virágzó hajtások végének mérsékelt visszametszése elősegítheti az új, virágzó oldalhajtások képződését

Rövid kertészeti összefoglaló

A selyemmirtusz ‘Tuscarora’ látványos, hosszú virágzású, meleg színekben pompázó dísznövény, amely napos, meleg fekvésben és jó vízelvezetésű talajban fejlődik a legszebben. Megfelelő metszéssel és rendszeres, de nem túlzott öntözéssel bőségesen virágzik, és nyáron különleges színfoltot ad a kertnek.

• Legjobb ültetési idő: tavasszal, a fagyveszély elmúltával a legbiztonságosabb; enyhébb klímán ősszel is ültethető, ha a gyökérzetnek van ideje megerősödni a tél előtt
• Ültetési hely kiválasztása:
  • napos, meleg, szélvédett hely az ideális
  • félárnyékban is tartható, de a virágzás gyengébb lesz
  • jó vízelvezetésű talaj szükséges; a kötött, vizenyős talaj nem megfelelő
  • falak, déli fekvésű kertrészek, városi meleg mikroklímák különösen kedvezők
• Ültetési távolság: bokros nevelés esetén általában 1,5–2,5 m, kisebb faformánál 3–4 m távolság ajánlott; a pontos távolság a végleges mérettől és a kívánt térhatástól függ
• Ültetési mélység: a gyökérlabdát olyan mélyre kell ültetni, hogy a gyökérnyak a talajszinttel egy vonalban legyen; ne kerüljön mélyebbre, mint a konténerben vagy faiskolában volt
• Első gondozási lépések:
  • ültetés után alapos beöntözés szükséges
  • az első vegetációs időszakban rendszeres öntözés javasolt, különösen száraz, meleg időben
  • az első évben inkább gyökérfejlődést támogató, mérsékelt tápanyag-utánpótlás ajánlott; túl sok nitrogén nem előnyös
  • frissen ültetett példányt érdemes figyelni a kiszáradás és a hőstressz jeleire
• Mulcsozás szerepe:
  • igen, erősen ajánlott
  • használható kéregmulcs, komposztált fakéreg vagy szerves mulcs
  • vastagsága általában 5–8 cm legyen
  • a mulcs segít a talajnedvesség megőrzésében, mérsékli a gyomosodást, és védi a gyökérzónát a hőingadozástól
  • fontos, hogy a mulcs ne érjen közvetlenül a törzshöz; hagyjunk néhány centiméteres szabad sávot a törzs körül